Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR jegyző:
23 Elvben legalább is - vagy inkább névleg - voltak a hazai nemzetiségeknek demokratikus egyesületei! Csak hát az elmúlt 45 évben nem volt nagyon célszerű nemzetiséghez formálisan is tartozni. De azért meg kell mondani, hogy gy ermekeik anyanyelvét illetően éppenséggel az utóbbi 101520 évben már lehetett volna törődni, és azt fent lehetett volna tartani! Mint mondottam, fel kellett rúgnunk egyik etnikai gyökerünket, de gyermekeink és unokáink nagy részét éppen ebben a nyelvben neveltük. Ennek aztán mindjárt '46 után az volt a vicces következménye, hogy miután feleségem a német nyelvet - származása folytán - svájcias dialektusban beszéli, és a gyermekek őt a bájos, "salü" - franciás eredetű svájci - köszöntéssel üdvözölték, akkor ezt a derék pécsiek - mi Pécsett éltünk - nem értették, s a városból visszahallottam, hogy ezek a Szentágothaiék alapos sztálinisták lehetnek hiszen Sztálin nevével üdvözlik egymást a családban is. (Derültség.) Ez csak egy humoros részlet. Persze nem mind enki engedhette meg magának, sajnos nagyon csúnya esetek fordultak elő, hogy egyszerűen egy nemzetiségi nyelv használata is súlyos következményekkel járt! De azért most már azt kell mondanunk, hogy a nemzetiségek meglévő egyesületei sem egészen ártatlanok annak az áldatlan helyzetnek a létrejöttében, amiben most vagyunk! A cigányok kivételével, akik tényleg abszolút ártatlanok, mert végképpen nem volt semmiféle lehetőségük, a többiek azért éppenséggel már egy kicsit formálódhatnának! (Mozgolódás a padsorokb an.) Úgyhogy ezen a téren van azért mit tennünk! Azt javaslom, hogy most egyrészt az egyházak vegyék át - átmenetileg legalább - a munka egy részét. Ennek meg is vannak az első jelei; az evangélikus egyház erősebben kapcsolódik a szlovák nemzetiséghez, a s zerb ortodox egyház pedig a szerb nemzetiséghez, és vannak is jelei már annak, hogy nemzetiségi nyelvű óvodákat az egyházak létrehoztak. Éppen ezért nem tartom szerencsésnek, hogy a 25 éves Káldyféle katasztrofális egyházpolitika után a mostani vezetést p iszkálják, tudniillik a mostani vezetés mindent elkövet, ami elkövethető. Attól félek azonban, hogy mi nem várhatunk négy évig a kérdés rendezésével. Nyilvánvalóan lesz egy nemzetiségi törvény. El kell gondolkoznunk azon, hogy milyen tisztességes parlament i reprezentációt lehet majd előbbutóbb létrehozni. Nem borítaná föl, kérem a parlament egyensúlyát, ha valamilyen pótválasztással kapcsolatban nyolctíz valódi nemzetiségi képviselő kerülne a Parlamentbe… Hogy ezt hogyan csinálják, erről fogalmam sincs, n em értek eléggé ahhoz, hogy erre valamiféle tanáccsal szolgálhassak! De ma az a helyzet, hogy azt sem tudjuk, ki szlovák, ki német, ki szerb, ki horvát, s hogy ne menjek ennél még kényesebb területre… Cigányokról sem vagyok teljesen biztos, hogy mindenki u gyanúgy éli meg és veszi komolyan identitását. Úgyhogy talán gondolkodni kellene afelől, nem lehetnee valahogyan már a helyhatósági választásokba - nem tudom, hogyan, biztos, jogilag is nehéz talán - beépíteni, hogy valamiféle első gyökerei kialakuljanak, az első csírái megjelenjenek egy nemzetiségi mozgalomnak, amelyben legalább helyileg tudják, hogy ki saját magát minek tekinti. Ebben mindenkinek magának kell döntenie, gyermekek esetében pedig a szülőknek, ezt a döntést senkinek sem lehet átengedni. Azt javaslom, hogy talán azért azt is vegyük föl a programunkba, mert ez a helyzet előbbutóbb külföldön helytelen és számunkra káros interpretációkra vezet. Csak erre óhajtottam volna felhívni szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Sze ntágothai János képviselőtársunk felszólalását, és felkérem Tóth Sándor jegyzőnket, hogy tegyen egy bejelentést. Bejelentés: Tóth Sándor jegyző TÓTH SÁNDOR jegyző:
