Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - KÁLLAY KRISTÓF (független) - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
22 KÁLLAY KRISTÓF (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék hozzászólni néhány szóval Király Béla és Varga János címerü gyben elhangzott mondataihoz. Úgy érzem, hogy nekünk itt, Magyarországon kell eldöntenünk, hogy milyen címert kívánunk használni. Az elmúlt évtized során mindig Moszkvára tekintettünk ki, mielőtt döntést hoztunk volna. Ha lehet, akkor most ne Bukarestre va gy Prágára tekintsünk, hogy milyen címert kívánunk használni, hanem a saját lelkiismeretünket vegyük figyelembe! (Taps.) A múltkor, az általános vita keretében már elmondtam, hogy véleményem szerint a koronás címer sokkal hívebben kifejezi ezeréves múltunk at. Amikor nem ezt használtuk, az egy átmeneti időszak volt. A Zétényi képviselőtársam által beadott papíron is le van írva, hogy csak rövid időre használtunk csak korona nélküli címert. Az a véleményem, hogy hívebben kifejezné ezeréves múltunkat, ha az er edeti koronás címert használnánk a későbbiekben. A múltkor is javasoltam, most is elmondom - miután két változat van, ha az elsőt nem szavazzuk meg, akkor szeretném, ha a "B" változatot a döntő többség elfogadná, kétharmados többséggel szavaznánk meg, hogy mindenképpen el tudjuk felejteni az eddigi vörös csillagos kádárista címerünket. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Kállay Kristóf hozzászólását. Felszólalásra következik Szentágothai János képviselőtársunk. Fels zólaló: Szentágothai János (MDF) SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten visszaléptem a felszólalástól, nehogy az hátráltassa az általános vita és módosítások beadásának lezárását. Most módosítani tényleg aligha tudnánk, azt legalább meg kell állapítanunk, hogy a nemzetiségek parlamenti reprezentációja nem megoldott. Ha valamit elrontottunk, jobb, ha azzal tisztában vagyunk. Nem tartom kielégítőnek és elfogadhatónak - biztos, hogy a nemzetiségiek sem fogják annak tartani - se m a behívásos, sem a kormánybiztosi megoldást. Talán a Bakaféle javaslat - amelyet legutoljára kaptunk - valamit javít a helyzeten, de elvileg az sem változtatja meg. Persze igaz, amit miniszterelnökünk mondott, hogy a képviselőházban van húszegynéhány ol yan képviselő, aki nyelvtudása és részben etnikai hovatartozása folytán képviselhetné a nemzetiségieket. A nyelvtudásuk biztosan megfelelő, ebben az az egy hiba van, hogy őket senki sem választotta meg, és főleg nem ebből a körből választották meg. Én szív esen képviselném - és átmenetileg képviselem is - a német nemzetiséget, de aligha lennék a legjobb jelölt, aki a feleségemmel együtt politikai okból akkor hagytuk ott ez az etnikumrészletet - mert csak egyik gyökerünk volt az , amikor 1940ben ők nagyon s okan azt gondolták, most jött el az ő országuk. Előzőleg én abban a hitben éltem, hogy lehet az ember érzelmei alapján jó magyar, és egyúttal tartozhat etnikai gyökereinek egy része - mert nem választhatjuk meg, hogy milyen apától és anyától származunk , ugyanakkor a kultúrája és … valamint a tradícióhoz való tartozása folytán egy másik nemzetiségnek is tagja. A mai világban ez teljesen kizárhatatlan, hogy ilyen szituációk keletkezzenek. Ezt a megegyezést, ami bennem élt gyermekkorom óta és amiben nevelked tem, nem én rúgtam föl, hanem a történelem elég szerencsétlen körülményei. Persze, amikor bajba jutottak olyanok is, akik ártatlanok voltak ebben a német kisebbségből, akkor igyekeztem tőlem telhetően - és továbbra is igyekezni fogok - az ügyeikben segíten i. Az általam támogatott Kormány nevében is kérnem kell azonban a nemzetiségek mélyen tisztelt képviselőit - hiszen azért nemzeti demokratikus egyesületek vannak, föl is szólaltak egyesek , hogy várnunk kell egy kicsit, amíg sorainkat valahogy és ők is a saját soraikat tudják rendezni.
