Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORN GYULA (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
174 rendelkező Belügyminisztérium. A titkosszolgálatok, a nemzetbiztonsági hivatal és a másik három hivatal elvál asztására éppen azért került sor, hogy ez a nagy hatalomkoncentráció megszűnjék. Eredeti formájában, a módosító indítvány nélkül ez a törvény lehetőséget adott volna ennek a hatalomnak a még nagyobb méretben való rekonstruálására.Ezt a bizottsági vita vala mennyire kivédte. Most már – módosított formában – egy tárca nélküli minisztert kíván a miniszterelnök, a Kormány megbízni a titkosszolgálatok felügyeletével. Közben a bizottságban vitatkoztunk azon, hogy ez nem jelentie egy új minisztérium létrehozását. Szerintem annak ellenére, hogy jogi érveket lehet felhozni ez ellen az aggodalom ellen, minthogy ennek a tárca nélküli miniszternek módja, sőt szüksége van arra, hogy egy bizonyos apparátust hozzon létre, tulajdonképpen észrevétlenül létrejöhet egy nemzetb iztonsági minisztérium, amelynek a kezében van valamennyi titkosszolgálat. Tehát megint egy olyan, némileg ellenőrizhetetlen hatalmi centrum jöhet létre, amelynek a létezése nem kívánatos, és amely esetleg a Kormány számára sem olyan nagyon kívánatos. A má sik probléma az, hogy ez a törvény tulajdonképpen végrehajthatatlan, mert a jelenlegi szabályozás szerint a katonai titkosszolgálatokra – tehát a katonai elhárításra és a katonai hírszerzésre – a Honvédelmi Minisztérium és voltaképpen a honvédség főparancs noksága ügyel fel. E felett pedig eleve nem lehet hatásköre a tárcanélküli miniszternek, még a miniszterelnök hatásköre is megkérdőjelezhető, hiszen itt vannak olyan hatáskörök, amelyek közvetlenül a köztársasági elnök alá tartoznak, ez a tárcanélküli mini szter tehát egyszerűen nem tud felügyelni ezekre a titkosszolgálatokra. Nem tud továbbá azért sem, mert – ugyancsak a jelenlegi szabályok szerint – a titkos eszközök alkalmazása az igazságügyminiszter feladata. Itt tehát megint csak egy miniszteri tárcána k a felügyeletét bízzuk egy tárcanélküli miniszterre, ami jogi zavart teremt. Azt gondolom tehát, hogy jogilag is – éppen a joghézagok és a jogi ellentmondások elkerülése érdekében – csak az képzelhető el, hogy a minisztertelnök ügyeljen fel ezekre a titko sszolgálatokra. A miniszterelnök felügyelete teszi lehetővé azt, hogy ne történjék meg ezeknek a titkosszolgálatoknak olyan összeolvadása, amely megint csak ezt a nemkívánatos hatalmi centrumot hozná létre. Azonkívül azt gondolom, hogy a miniszterelnök ren delkezik azzal az erővel és tekintéllyel, amely ezeknek a titkosszolgálatoknak a kordában tartására képes. Márpedig azt hiszem, hogy erre a kordában tartásra nagyon is szükség van, nagyon is szükség lehet. Tudjuk azt, hogy például Csehszlovákiában egy parl amenti bizottság, amelynek a vezetésével a Parlament Václav List bízta meg, akiről tudjuk, hogy mint ellenzékit 1968 után minden értelmiségi munkakörből kitaszították, és sokáig favágóként dolgozott, egy szűrést hajtott végre, egyenként hallgatta meg a tit kosszolgálatban működő tiszteket, és döntött afelől, hogy megmaradhatnake egy majdani nemzetbiztonsági szolgálatban, vagy átkerülnek más rendőri szolgálatba, vagy pedig el kell hagyniok ezt a pályát. Magyarországon semmiféle ilyen ellenőrzés nem történt. Igazából nincs senkinek – a nemzetbiztonsági bizottságot is beleértve – áttekintése arról, hogy a volt belső elhárításból hányan kerültek át a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatba és a többi titkosszolgálatba. Nem is ez a legnagyobb probléma, hogy netán némelyek átkerültek ide, hanem én egy kicsit nyugtalanító problémának látom azt – ami senki előtt sem titok – , hogy ezek a titkosszolgálatok eléggé közvetlenül a szovjet titkosszolgálattal, a KGBvel és a szovjet katonai titkosszolgálattal való együttműköd ésben dolgoztak. A belső elhárítás számára azonban ez az együttműködés bizonyos fokig távolabbi kapcsolatot jelentett, bár a Belügyminisztérium épületében ott működött a KGB rezidentúrája, egy egyszerű elhárító tiszt azonban nemigen került személyes kapcso latba a szovjet elhárítással és a KGBvel. Jelenleg ezt a nemzetbiztonsági szolgálatot nagyrészt az egykori belügyminisztériumi hírszerzők vették át. A hírszerzésből került át a Nemzetbiztonsági Hivatal élére annak jelenlegi vezetője, Nagy Lajos ezredes úr is. Nem akarok senkit semmivel gyanúsítani, de egyszerűen a szakmai munkából
