Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORN GYULA (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
173 munka elején, a törvényalkotási folyamat el ején a jóhiszeműséget, hogy itt igenis egy jogállam kiépítése folyik – ezen rendkívüli módon csodálkozom, és csak sajnálkozni tudok. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Kónya Imre képviselőtársam felszólalását. Következő felszólaló dr . Horn Gyula képviselőtársam, a Magyar Szocialista Párt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Horn Gyula (MSZP) HORN GYULA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Én még akkor kértem szót, amikor Demszky Gábor beszélt – utána. Tudniillik két percben szerettem volna meg jegyzést fűzni, két megjegyzést az általa fölolvasottakhoz. Az egyik az, hogy nagyon sajnálom, hogy nem zavarják a tények Demszky Gábort. Senki nem fojtotta a régi Parlamentben Tamás Gáspár Miklósba a szót. Fölolvasta azt a listát. A másik. Nem tesz említé st arról a tényről, hogy a vizsgálóbizottság megállapítása szerint szó se volt olyan dokumentumokról, amelyeknek bármiféle politikai jelentőségük lett volna. Hozzáteszek még valamit, hogy erről annak idején a sajtóban, a tömegmédiákban részletesen szóltunk . És végül egy másik megjegyzés. Tölgyessy Péter útonútfélen mondja, hogy kampányt indít a Szocialista Párt ellen a népszavazási ügy miatt. Úgy tűnik, ez a kampány már elindult, csak azt nem tudom, hogy kinek használ. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Horn Gyula képviselőtársam felszólalását. Soron következik Kőszeg Ferenc képviselőtársam, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Szeretnék elé bemenni azoknak a kifogásoknak, amelyeket Kónya Imre képviselőtársunk fogalmazott meg. Én nem a Kormányt valamivel gyanúsítva, vádolva, hanem féligmeddig a Kormány védelmében szeretnék itt szólni. A Kormány védelmében, mert úgy tűnik, hogy a Kormány bizon yos naivitással kezeli ezeket a jelenleg működő titkosszolgálatokat. De mintha bizonyos naivitással kezelné a rendelkezésre álló hivatali apparátusokat. Szemben ül velem Bogdán Tibor úr, lehet, hogy azt fogja mondani, hogy ő már azt, amit elmondandó vagyok , már megcáfolta a bizottsági ülésen, mégis úgy gondolom, hogy a plenáris ülésre is tartozik. Nevezetesen, az egyik megjegyzésem az, hogy időnként úgy tűnik, mint hogyha a törvényelőkészítő apparátus arra számítana, hogy a Parlament figyelmetlen, és itt mi nden keresztülmegy. Ez volt már az érzésem akkor is, amikor az amnesztiatörvényt vitattuk, de amelynek – tudjuk – az eredeti változatában olyan mentesítési, mentesülési lehetőségek voltak, amelyeket az illetékes bizottságban éppen a kormánypárt vagy képvis előinek szemfülessége szűrt ki, tehát már egy módosított változatban került ide a Ház elé. Ez történt most is. A törvény eredeti fogalmazásában csak az állt, hogy a Minisztertanács tagját bízza meg a miniszterelnök a titkosszolgálatok felügyeletével. Tehát az eredeti törvényszöveg lehetővé tette volna azt, hogy mondjuk akár a belügyminiszter legyen a titkosszolgálatok felügyelője. Ennek következtében létrejöhetett volna az a helyzet, hogy a mostani belügyminiszter tulajdonképpen még nagyobb és részben titko s hatalommal is rendelkezik. Nagyobb hatalommal, mint a korábbi, amúgy is – véleményem szerint, s a korábbi vélekedés szerint – túlzott hatalommal
