Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
17 bizottság elnevezése körüli vitában? Vagy abban a kérdésben, hogy egyegy hozzászólás három percig tarthate csupán, vagy kivételes esetben esetleg öt percig is? Vajon mindössze annyie a dolgunk, hogy lehetőleg okos pofát vágva úgy tegyünk, mintha véleményünk lenne az eseményekről, mihelyt azonban csakugyan messzire ható döntést kell hozni, azonnal meghátráljunk, és "hadd döntsön a nép!" - felkiáltással kivonjuk magunkat a felelősség alól? Hát nem azért küldtek ide minket a választópolgárok milliói, hogy természetesen az ő érdekeike t szem előtt tartva, az ő nevükben, de igenis éppenséggel őhelyettük hozzunk itt országos jelentőségű döntéseket? Különben mi másért lennénk itt? Ha az én választóim egyértelműen értésemre adnák, hogy én itt úgymond az ő fejük felett politizálok, kötelessé gemnek érezném, hogy azonnal visszalépjek, és lemondjak a mandátumomról. És azt remélem, hogy a jelenlévő képviselőtársaim is mind hasonlóan cselekednének. Amíg azonban nem rendült meg a választóim belém vetett bizalma, éppenséggel kutya kötelességem, hogy igenis levegyem a vállukról a mindenkori politikai döntések, valamint az ezekkel járó felelősség terhét. Azt hiszem, épp itt van a kutya elásva. Akik amellett érvelnek, hogy az elnök személyét közvetlen népszavazással kellene megválasztani, egyszerűen nem merik vállalni a saját döntésükkel járó felelősséget. Egyszerűen át akarják hárítani ezt a terhet másra. Aki pedig fél a felelősségtől, az szerintem ne menjen képviselőnek. (Taps.) Igen. Nekünk viselnünk kell ennek a népnek a képét. Ez nem mindig könnyű - elismerem , de minket ezért fizetnek, nem is rosszul. Ne könnyítsük meg hát a dolgunkat különféle praktikákkal! Hallgatva ezt a mind parttalanabbá váló vitát, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon mi is e vita tulajdonképpeni tétje? Hiszen elt ekintve a dolog elvi, elméleti mozzanataitól, van ennek a tanácskozásnak igen gyakorlati, kézzel fogható tárgya is. Úgy tűnik, lényegében mégiscsak arról az igen egyszerű kérdésről vitatkozunk itt, amely így hangzik: ki legyen a Magyar Köztársaság elnöke? Göncz Árpád vagy valaki más? Ha másvalaki, akkor végül is ki legyen az? Jól tudjuk, hogy itt ebben a teremben olyanok is helyet foglalnak, akik éppenséggel a népszavazás révén remélnek a maguk számára valamiféle politikai felemelkedést, legalábbis egyfajta felértékelődést. Önmagában véve talán nincs is mit kifogásolni az effajta egészséges ambíción, végül is az effajta karriervágy természetes, sőt politikusnál merőben dicséretes emberi tulajdonság. Kérdés azonban, vajon épp a köztársasági elnök pozíciójae a megfelelő terület az efféle becsvágyak kielégítésére? (Taps.) Önkéntelenül is felvetődik ugyanis a gyanú, vajon az egész népszavazási kampány mögött nem ez az egyetlen indok húzódike meg, a köztársasági elnök széke utáni mérhetetlen vágyódás? (Derültség a teremben.) Vajon az effajta önjelöltek helyett nem inkább olyan politikust kellene erre a posztra emelnünk, akihez semmiképp nem férhet a személyes becsvágy ambíciója, aki politikailag megállapodott, kiszámítható, jellemileg szilárd és megingathatatlan? Nevén nevezve végül is a problémát, nem inkább Göncz Árpád személye jelenti ebben az esetben az ideális megoldást? Olyan megoldást, amely integráló ereje folytán egyaránt elfogadhatónak bizonyult a kormánykoalíció legnagyobb ereje és ugyanakkor az ellenzé k legerősebb frakciója számára is. A magam részéről semmi kivetnivalót nem találok abban, ha egyesek az MDF és SZDSZ közötti megállapodást tudatosan, következetesen paktumnak nevezik, azt remélve, hogy a lepaktál igéből áradó, valamelyest dehonesztáló felh angokból ráragad majd valami a bírálat tárgyát képező politikai megállapodásra is. Én amondó vagyok, használjuk csak nyugodtan a paktum szót. Főleg abban az eredeti latin értelmében, ahogy azt mondjuk: "pacta servanda sunt". Most ezt a paktumot szem előtt tartva teszem
