Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 25. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
158 kimondottan rendőrállami kiképzési, karhatalmi alakulatot leghe lyesebb volna leszerelni, és legénységét eltávolítani a rendőrségből. Engedjenek meg még egy megjegyzést a rendőrség létszámhiányáról és a közbiztonság romlásáról. A rendőr különleges esküt tett; furcsa összehasonlítás: valahogy úgy, mint az orvos. Amennyi ben a rendőr vagy az orvos teljesítményvisszatartással politikai pressziót akar gyakorolni, súlyos bűncselekményt követ el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát az általános vitát le kell folyta tnunk, hogy szerdán ne kelljen elölről kezdeni. Ezért akinek módosító indítványa van, kérem most mondja el felszólalását. Ezt értem dr. Fodor Gáborra is, ha van ilyen jellegű része a felszólalásának. Felszólaló: Dr. Fodor Gábor (FIDESZ) FODOR GÁBOR, DR. (F IDESZ) Igen, van. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Átadom a szót dr. Fodor Gábornak. FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Amennyiben így áll a helyzet, tisztelt Elnök Úr és tisztelt Országház, akkor mégiscsak megtenném a felszólalásomat. Tehát azzal kezdeném, hogy ú jfent csak aggodalmat keltett bennem és hát bennünk is – a FIDESZfrakciót értem a többes szám alatt – , amikor a törvényjavaslat elénk került. És ez a félelmünk azzal kapcsolatos, amit már jónéhányszor szóvá tettünk itt a Házban, hogy megint egy olyan dönt ést fogunk meghozni, amely mögött nincs kellően kidolgozott koncepció. Úgy látjuk, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a változtatással megint egy olyan irányban indulhatunk el, amely mögött nem látjuk világosan, hogy hová is akar elérkezni igazából a kormányzat . Tudjuk azt, hogy a különböző országokban különböző gyakorlat van arra, hogy az említett szolgálatok, a titkosszolgálatok felügyelete hogyan kerül végül is megvalósításra, vagy milyen megoldást alkalmaznak a felügyeletre. Vannak olyan országok, ahol ez a legfelsőbb szintre van telepítve, a miniszterelnökhoz, vannak, ahol alsóbb szintre, a kormányzathoz, és vannak, ahol külön grénium áll rendelkezésre, amely ez ügyekben döntést gyakorol. Tehát különbözőek a megoldások. Láthatóan mi is különböző utak között kellene hogy válasszunk. Viszont nem tudjuk igazából, hogy melyik az az út, amit választanunk kellene, mert nincs kidolgozott nemzetbiztonsági koncepció, nem ismerjük a nemzetbiztonsági törvényt. És mivel nem ismerjük, és nem tudjuk, hogy milyen lesz ez, e gy ilyen döntéssel elindíthatjuk az egész ügyet egy olyan úton, amelyet nem biztos, hogy a későbbiekben követni kívánunk és követni akarunk. Hiszen láthatóan ellentmondások vannak az egész anyagban. Szabó Miklós már utalt arra – amit magam is szóvá akartam tenni – , hogy itt láthatóan négy titkosszolgálatról van szó. Ebből kettő katonai titkosszolgálat, amely vitakérdés, hogy a honvédelmi miniszterhez tartozike vagy hova tartozik. A mostani megoldás szerint akkor egy helyre tartoznék, egy úgynevezett tárca nélküli nemzetbiztonsági miniszterhez. Azért mondom, hogy nemzetbiztonsági miniszterhez, mert az már nem tárca nélküli miniszter lesz, hanem kvázi lépést tennénk egy minisztérium felállítása felé, amely nemzetbiztonsági minisztérium lenne. Újfent egy kézbe n egyesülnének ezek a szolgálatok, ami lehet hogy jó, lehet hogy nem jó, de mindenesetre vitatkozni lehet vele. Régebben is az volt a probléma, hogy a belügyminiszternél egy kézben egyesültek ezek a szolgálatok, és lehet, hogy újfent megint egy ilyen helyz et jön létre, ha nem is a belügyminiszter felügyeletével, de egy újabb miniszter felügyeletével. Mindenképpen gondnak érzem tehát azt, hogy belekapunk a törvénynek egy olyan újabb területébe, amelyről nincs átfogó elképzelésünk, és nem tudjuk pontosan, hog y hova is vezet ez a
