Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1159 jó megforgatásának készsége szüksége s, hogy egy jobb jövőt képzeljünk el magunk elé a kereskedelem és a szolgáltatás terén. Sajnos nem találom nemcsak a volt tulajdonosnak, hanem a leendő tulajdonosnak a védelmét sem minden esetben. Kérem, egészen furcsa helyzetet tükröz az egyik módosító in dítvány. Én magamban úgy neveztem - elnézést kérek az előterjesztőtől hogy ez egy szendvicsmódosítás, mert Széchenyi idézettel kezdődik, Kossuthidézettel végződik, és közte Horváth Béla gondolatai vannak (derültség, taps) s nem szerencsés gondolatai. (De rültség és szórványos taps.) Miért? Egyszerűen módosításba javasol egy olyat, hogy az üzlet imageáért a forgalmi érték húsz százalékát a jelenlegi bérlőnek a leendő vevő fizesse ki. Annak is, aki fél éve bérlő, aki semmit nem tett ennek az imagenak a kia lakításáért. Lehet, hogy ez 30 év alatt alakult ki, vagy lehet, hogy a volt tulajdonos alakította ki valamikor ezt az imaget, egy Mátyás pince imageát mondjuk, még csak nem is a Vendéglátó Vállalat tette fogalommá, s most egy mai bérlőnek ezért a forgalo m húsz százalékát fizesse ki. Mit? Egy tisztességtelen hasznot. Adhatunke törvényes alapot a vállalkozói tevékenység társadalmilag amúgy is eléggé kritikusan fogadott működése során arra, hogy a társadalom még inkább vállalkozás (mint kategória, nem mint tevékenység) ellenes legyen? Már nem beszélünk kereskedőkről, tisztes iparokról, nem ismerjük a "nagy forgalom, kis haszon" jelszót, nem ismerjük az iparosnak azt a szándékát, magatartását, hogy jó munkával teremti meg a maga számára hosszú tá von a megbízói, vevői kört, de ismerjük a vállalkozót, aki az én fiatal koromban kifejezetten a "pénzember" megfogalmazását takarta, mert volt kereskedő, iparos és vállalkozó. Ismerünk vállalkozót, akit sajnos sokszor az állam a változó és emelt adókkal ké nyszerített arra, hogy gyors haszonszerzéssel biztosítsa be magát, hogy vállalkozásában ne bukjon meg. Ez a törvény - s egyikmásik módosítása eleve olyan feltételeket vázol fel, amelyek a vállalkozó számára ezt a bizonyos gyors bebiztosító anyagipénzügyi magatartást követelné meg és írná elő. Mielőtt Orbán Viktor - igen tisztelt képviselőtársam - hozzám intézné a kérdést, hogy felszólalásomat hogyan minősíteném, módosításkénte, rögtön válaszolok, véleményem elmondásaként. Módosító javaslatot egy olyan tö rvényhez nem tudok fogalmazni, amelyik ilyen kérdésben teljesen más koncepciót képvisel, mint az én véleményem. Legfeljebb csinálhatnék olyat, mint az SZDSZ elkövette, hogy új törvényt fogalmazok, de ehhez, azt hiszem, nekem már nincs meg a képességem. Kös zönöm türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm Oláh Sándor képviselő úr hozzászólását, következik Katona Béla úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Katona Béla (MSZP) KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ritka az olyan törvényjavaslat, amelyben ilyen egyetértés lenne a frakciók között, mint ennek a privatizációs és előprivatizációs törvénynek az elveiben. Valamennyien tudjuk, ahhoz, hogy ez az ország életben maradjon és a gazdasága működők épes legyen, szükségünk van a privatizációra, s azt hiszem, abban is egyetértünk, ez a terület az a része a gazdaságnak, amely a legjobban privatizálható. Ezt mutatja az is, hogy a korábbi időszakban itt jelentek meg a leghamarabb és legjobban a magánválla lkozásnak a különböző formába elbújtatott csírái. Abban is egyet kell hogy értsünk, ennek az előprivatizációnak sikeresnek kell lennie egyrészt azért, hogy a gazdaságunkba ezen az úton egy kis élénkítést tudjunk vinni, és sikeresnek kellene lennie azért, m ert az egyszerű állampolgár itt fogja legjobban érezni a saját bőnén a privatizációnak az eredményességét vagy eredménytelenségét.