Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1160 Úgy gondolom, hogy ennek a privatizációnak nem egy célja kell hogy legyen. Itt nem lehet elvont célokat meghatározni, hogy há ny százalék legyen a magántőke Magyarországon, hogy mennyi legyen az állam bevétele a privatizáció során, hanem minimum három célt kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy valódi vállalkozók megjelenésével végre elérjük a gazdaság és a gazdasági verseny él énkítését. A második az, hogy a gazdasági verseny élénkülése alapján javuljon az ellátás, amely minden állampolgár számára érzékelhető módon bizonyítja az elvek helyességét. A harmadik pedig az - s nem véletlenül tettem utolsó helyre, bár nem kevésbé fonto snak tartom , hogy javuljon a költségvetés anyagi helyzete. De én itt is minimum három szempontot említenék meg, nemcsak a bevételeket. Egyrészt megemlíteném azt, hogy nyilvánvalóan, ha működőképes a gazdaság, kevesebbet kell a költségvetésnek a veszteség ek pótlására fordítania. Másrészt természetesen a mostani egyszeri árbevételeket; harmadrészt gondolnunk kellene arra is, hogy egy működő gazdaságban a jövőben az adóbevételek - még csökkenő százalék esetén is - nagyobb bevételt jelentenek az állam számára . Úgy hiszem, ha ezt a hármat egyszerre nézzük, akkor fel tudjuk mérni, hogy milyen jelentőségű törvénnyel foglalkozunk most. Úgy gondolom, hogy nemcsak ez a nagyon központilag kézben tartottan vezényelt privatizáció lehetősége lett volna meg. De a korábbi rossz tapasztalatok alapján megértem, hogy az új Kormány is ezt a központilag kézben tartott privatizációs utat választotta. Ez is egy járható út, most már csak az a dolgunk, hogy ezt a törvényt a saját szellemében a lehető legjobbá tegyük. Azt gondolom, hogy ezért érdemes a három legfontosabb részt vevő szempontjából megnézni magát a törvényt s annak végrehajtási lehetőségét. Ez a három résztvevő az állam, a költségvetés, a vállalkozók és a jelenlegi munkavállalók, mert róluk sem szabad megfeledkezni. Ha a költségvetés és a vállalkozó számára egyaránt kedvező lesz a törvény adta kenet, és a jelenlegi munkavállalók számára pedig legalább elfogadható, akkor - úgy hiszem - az ország egésze számára is elfogadható és hasznos lesz. Ebből a szempontból néztük mi át a törvényjavaslatot, s néztük meg, hogy a három szereplő szempontjából melyek azok a veszélyes pontok, amelyeken esetleg módosítani kell a részletes vita során. Ha a költségvetés és az állam szerepét, lehetőségeit nézzük a törvény keretein belül, akkor felmerül először is az, hogy vajon a Vagyonügynökség fel vane ma készülve ilyen tömegű privatizációs feladat lebonyolítására. Föl vane készülve arra, hogy - ahogyan a törvény tartalmazza - a vállalatoktól a szerződési üzleteknél átvállalt kötelezettségek et teljesíteni tudja? Úgy hiszem, ezt meg kell vizsgálnunk. Számomra bíztató volt, hogy az ipari miniszter úr a beterjesztésében azt mondta, hogy ez a felkészülés megtörtént. Fontos, hogy ne feledkezzünk el róla, hogy itt az államnak nemcsak bevételei lesz nek az előprivatizáció során, hanem lesznek olyan többletkiadásai is, amelyek ezeket a bevételeket adott esetben jelentősen csökkenteni fogják. Nyilvánvaló, hogy magánkézbe kerülő üzleteknél a felmondás alatt lévő dolgozóknak nem kell tudnia a vállalatnak kifizetni a felmondási pénzt, azt valamilyen állami keretből kell majd biztosítani. Nyilvánvaló, bármennyire is szeretnék hinni abban, ami szintén az expozéban elhangzott, hogy itt szó sem lesz munkanélküliségről. Sajnos, nyilvánvaló, hogy a munkanélküli s egélyek növekedni fognak. S ha nem akarunk ebből komolyabb feszültséget, akkor átképzésre is jelentősebb összegeket kellene fordítani. Úgy hiszem - Tardos Márton, aki ebben valóban szakember, megerősíthet ebben a hitemben , hogy önmagában azzal, hogy ezek et a kis és közepes boltokat privatizáljuk, és mögötte a szolgáltatási hátteret nem igazítjuk ehhez az új rendszerhez, azzal nem tudjuk átalakítani a gazdaságot. Úgy hiszem, valamilyen módon hitelek formájában erre is kell majd áldozni a bevételből. Ez az állami költségvetés és az állam nehéz
