Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
1133 ezt a kérdést, s a visszaélésekből adódó káros hátrányok mérséklése is a célja ennek a törvényjavaslatnak. Ismeretes, hogy a kormányzat közzétette privatizációs téziseit. A most benyújtott törvényjavaslat ennek a tézisnek a szellemével összhangban áll, s az olt előirányzott lépéssorozatnak az első szakaszaként tekinthető. A parlamenti bizottságokban élénk vita folyt, és az érde kképviseleti szervezetek is megismerték a törvényjavaslat egész koncepcióját. Én úgy értékelem, hogy fő céljait elfogadták. Részletkérdésekben nagyon sok vita volt, ezeknek egy része, azt gondolom, félreértésen alapszik. Azt olvastam pl., hogy azért nem jó a törvényjavaslat, mert a hentesboltokat majd az MDFes polgármester fogja osztogatni kegyeltjeinek. Az itt előirányzott megoldás, a legtisztább közgazdasági technika a versenytárgyalás. Ennél ellenőrizhetőbb, tisztább és ésszerűbb megoldást nem lehetett kitalálni. Alaptalanul aggódtak azok is, akik azt gondolták, hogy majd a Vagyonügynökség újra államosít. Én azt gondolom, a törvényjavaslatból kiderül, hogy a privatizáció üzleti alapon megy végbe, s elég nagyfokú társadalmi nyilvánosság mellett. A szakmai közvélemény megismerhette a koncepció fő irányelveit, az érintettek tájékozódtak erről, nem fogja tehát őket váratlanul érni a törvényjavaslat annak elfogadása esetén, és nem teremt igazából vadonatúj helyzetet a gazdaságban sem egyik napról a másikra. Az államigazgatás felkészült arra, hogy a privatizációt programszerűen, jól előkészítve hajtsa végre. Lényeges kérdés, hogy a privatizációs bevételeket a Kormány az államadósság mérséklésére kívánja fordítani. Ez a bevétel tehát nem képezheti sem a folyó köl tségvetési kiadások fedezetét, s nem válik önkormányzati vagy nagyvállalati jövedelemmé. Így lehetséges az, hogy a privatizáció még a mai, igen szigorú pénzpolitika mellett is jegybanki kedvezményes refinanszírozási hiteltámogatásban részesüljön. Mindezek előrebocsátásával 9 pontra szeretném röviden felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az első azzal kapcsolatos, hogy a törvényjavaslat - noha a kormányzat mélységesen elítéli az előző rendszer erőszakolt, emberi tragédiákat is okozó államosítási gyakorlatát - m égis nem reprivatizálásról beszél, hanem magánkézbe adásról, privatizálásról. Azt gondoljuk, hogy a korábbi helyzet igazából már nem állítható vissza. Az államosított üzletek egy jelentős része megszűnt, más részét átépítették, modernizálták, volt amelyen javítottak, volt amelyen - sajnos - rontottak. Ma már alig találni olyan üzletet, amely eredeti formájában ugyanúgy létezne, mint ahogy annak idején a tulajdonostól elvették. Ezért a Kormány foglalkozik a volt tulajdonosok széles körű kárpótlásának intézmé nyével, de itt nem reprivatizációról van szó - amint kiderült a javaslatból , noha a régi tulajdonosokat, kereskedőket, ha ismét vállalkozni akarnak, elsők között juttatja lehetőséghez ez a törvényjavaslat. Másodszor, talán tízezer körüli egységre terjedh et ki ez a javaslat. Ennek elég jelentős része - 23000 - ma már szerződéses formában működik. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szerződéses bérlő, szerződéses üzemeltető lényegében már ma is vállalkozó. Természetszerű, hogy a potenciális vevők között e lsősorban ez a réteg, ez a kör jön szóba. Azonban azt is garantálja a törvénytervezet, hogy a jelenlegi szerződéses üzletvezetők, bérlők lényegében változatlan feltételek mellett dolgozhatnak tovább szerződésük lejártáig. Harmadszor: alapvető követelmény, hogy még átmenetileg se essen vissza az ellátás, ne romoljon. Azt gondolom, hogy az ellátás garantálása nem valamilyen megfoghatatlan ellátási felelősségi elvből vezethető le, hanem a versenyből, a magántulajdon hatékonyságából. Mégis, a törvénytervezet ta rtalmaz olyan előírásokat, hogy bizonyos körben - például az élelmiszerboltok esetében - egy ideig a korábbi profilt meg kell tartania a vállalkozónak, a kereskedőnek. Végül is a modern kereskedelem nem felelősségi viszonyok kimondásával, hanem azáltal műk ödik jól, hogy az
