Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
1134 érintett vállalkozók versenyeznek, és saját üzleti felelősséggel működnek a kereskedelem területén is. A negyedik kérdés az újságban merült fel: lesze munkanélküliség e törvény elfogadása esetén? Az kétségtelen, hogy az állami boltok mag ánkézbe adásával ott, ahol eddig nem volt szerződéses üzlet, nyilván csökken a foglalkoztatottság bizonyos fokig. Szakértői becslések 1520%ra teszik a létszámcsökkenést. Ahol a bolt szerződéses kézben van, ott eddig is lényegében többletmunkaerő nélkül d olgozott az üzlet. Nem tartok a tömeges munkanélküliségtől, mert azért azt tudni kell, hogy a vendéglátóiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatási hálózatban ma még mindig a munkaerőhiány a tipikus jelenség. Kétségtelen, hogy a vállalati központok egy rés ze feleslegessé vált - már eddig is az volt , és ha a boltok magánkézbe kerülnek. A vállalatok egy jelentős részénél ez gondot okoz. Azt hiszem, a kiürült funkciójú szervezetek megszűnése nem baj, hanem pontosan az a cél. Azonkívül a nagyobb boltok mégis megmaradnak állami vállalatok tulajdonában ettől a törvénytől függetlenül. Tehát bizonyos funkciók megmaradnak, továbbá a vállalati központok bizonyos részlegei, a könyvelés, a karbantartás vállalkozni tud. Igazából a vállalati dolgozók is indulhatnak a ve rsenyben egyegy boltért, ha meg akarják mutatni, hogy értenek a szakmájukhoz. Tehát nem tartok munkanélküliségtől. Ötödik pontként kiemelném, hogy a törvénytervezet kizárólag természetes személyek, illetve ezek részvételével alakult gazdasági munkaközössé g, kft részére teszi lehetővé az üzletek tulajdonjogának megszerzését. A javaslat ezen rendelkezése összhangban áll a kormányzat azon törekvésével, hogy fejlődőképes hazai vállalkozóréteg alakuljon ki. Ennél jobb, természetesebb talajt nem is lehetne talál ni. Ez a követelmény nem valósulna meg abban az esetben, ha más vállalatok, szövetkezetek, gazdasági társaságok is indulhatnának a versenyben, hiszen félő, hogy ilyen esetben a magántulajdonos nem tudna versenyezni, illetve nagyon gyakran csupán a cégtábla átfestésére kerülne sor. Hatodik pontként a jogi rendezésről ejtenék pár szót. Igen fontos, hogy a privatizáció során a vagyon végre reális értéken cseréljen gazdát. Az üzletek értékesítése végre nyilvánosság előtt menjen végbe, a helyi közösség kontrollj a alatt. A törvényjavaslat ezért megfelelően intézkedik minderről, amikor előírja, hogy az üzlet kikiáltási árát független vagyonértékelés alapján kell elvégezni. Az üzletek értékesítését nyilvánosan meg kell hirdetni. Versenytárgyalást kell lebonyolítani. A versenytárgyaláson kötelező a közjegyző jelenléte. Az üzletet az nyeri el, aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi. Azt gondolom, ezek kielégítő garanciák. Hetedik: a törvényjavaslat nem terjed ki azokra a területekre, ahol a spontán privatizáció révén már v egyes tulajdonú társaságok jöttek létre. Az állami vállalatok tulajdonában álló érdekeltségek, részesedések elvonása viszont azt jelenti, hogy később lehetővé válik a korábban gazdasági társaságba vitt állami vagyon tényleges privatizálása, tehát magántula jdonosok kezébe juttatása. Ezt nem csupán a vagyonátmentés indokolja, hanem itt korrekciót lehet végrehajtani, és ki lehet a továbbiakban is szélesíteni a magántulajdonhoz jutók körét. A nyolcadik pont: nagyon fontos kérdés, gyakran fölmerült, hogy lesze ehhez elég tőke, nem gátoljae a folyamatot a tőkehiány. Ez komoly veszély, de van kereslet a boltokra, s eddig is volt. Ezért az kétségtelen, hogy ezt a törvényt állami pénzügyi konstrukciókkal is támogatni kell. A támogatás természetesen csak piackonform lehet, például kedvezményes hitel, amely visszterhessége (?) folytán nem nemzeti ajándékként adja oda a vagyontárgyat, hanem érdekeltté teszi a vevőt, a tulajdonost arra, hogy azt hatékonyan működtesse. A Magyar Nemzeti Bank olyan hitelkonstrukciót dolgoz ott ki, amely a kereskedelmi bankok számára lehetővé teszi, hogy a versenypályázaton induló pályázók számára a vételár legfeljebb háromnegyed részéig terjedő kedvezményes kamatozású, legfeljebb 10 évre szóló bankhitelt nyújtson kétéves kegyelmi időszakkal, türelmi idő mellett. Számottevő forrás lehet még a külföldi erőforrásokat mozgósító új vállalkozási finanszírozási alap is a közeljövőben. A befektetéshez adókedvezmény is kapcsolható lenne, ez azonban törvény kérdése. Azt gondolom, ez később kerül a Parl ament elé egy nagyobb csomag részeként. Mindaddig azonban
