Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
628 A harmadik megjegyzésem M észáros István képviselőtársam fejtegetésének egy mozzanatához kapcsolódik, nevezetesen a mellékbüntetések körében az amnesztiarendelet szűkösségét hangsúlyozta, és kifejezetten megemlítette a vagyonelkobzást. Nem tudom osztani ezt az észrevételt, hiszen a vagyonelkobzás olyan mellékbüntetés, amely az ítélet jogerőre emelkedésével – hogy úgy mondjam – végre is hajtatott, a vagyon tulajdonjoga megszűnt az elkövető tulajdonában lenni, annak különböző sorsa lehetett, és ismételten az amnesztiának, a kegyelmi r endelkezésnek a célja és gesztusa nem egy kártérítés, nem egy reparáció – ez ugyanaz a gondolat, mint az előbbi, csak megfordítva; az elítélt erre ne tartson igényt! Az elítélt erre ne tartson igényt, elégedjen meg meggyőződésem szerint azzal, hogyha vissz anyerheti az állam kegyelmi gesztusából a szabadságát. Végül egy utolsó gondolat: Torgyán József képviselőtársam javaslatát szeretném egy mondat erejéig támogatni. Nem kívánok érvelni, mert előadták az érvelést többen is és világosan. Talán egyetlenegy kie gészítést tennék a bizottsági álláspontról, mert elhangzott – helyesen – , hogy a bizottság, a jogügyi bizottság nem támogatta a javaslatot. Ez pontosabban annyit jelentett, hogy emlékezetem szerint kilencen szavaztak a javaslatot támogatóan, kilencen pedig tartózkodtak. Valóban Házszabályaink értelmében ez a szavazati arány azt jelentette, hogy a bizottság ezt nem támogatta, azonban ez ténylegesen – a Ház tájékoztatására mondom – nem azt jelenti, hogy effektív ellenérvek merültek volna föl, vagy ellenszavaz at merült volna föl ténylegesen a bizottságban a javaslattal szemben, úgyhogy én is megfontolásra ajánlom, mint Kutrucz Katalin ennek a módosításnak és természetesen Szokolay Zoltán módosításának az elfogadását. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Salamo n László képviselőtársam felszólalását. Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a mai nap a tavaszi ülésszakunk utolsó ülésnapja, kivételesen 6 óra után is folytatnunk kell a munkánkat. Ehhez szíves türelmüket és megértésüket kérem. Következő felsz ólalónk dr. Szigethy István képviselőtársam a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem akartam már hozzászólni, két ízben jelen tkeztem korábban, két ízben visszaléptem tőle, de mivel a legutóbbi felszólalások több szempontból kimondottan csak a Szokolay Zoltánféle javaslattal foglalkoztak, az eredeti javaslat legkényesebb kérdése szempontjából kénytelen vagyok azért emlékeztetni a Parlamentet, hogy ugyanebben a kérdésben a Szabad Demokraták Szövetségének, ezen belül személyesen nekem is volt javaslatom. Nem ezt akarom kimondottan hangsúlyozni, csak azt az egészből kiragadni, hogy a nagyon kritikus 6. szakasz (1) bekezdésének a d) pontja, azaz a hűtlen kezelésnek a minősített esetére való kiterjesztés is enyhén szólva felborzolta a kedélyeket a szabad demokraták körében is. Ennek megfelelően mi azonnal tiltakoztunk az ellen, hogy egy ilyen tipikus visszaélés jellegű bűncselekménynél , a hűtlen kezelésnél nagymértékű mentességet lehessen biztosítani az eljárási kegyelem körében, és ezért ragaszkodtunk ehhez az egy javaslatunkhoz, hogy maradjon benn végig a javaslataink közül a végleges indítványban. Hangsúlyoznom kell, hogy Torgyán Józ sefhez hasonlóan a Szabad Demokraták Szövetségének is volt három másik olyan javaslata, amelyet viszont éppen azért vontunk vissza, hogy minél előbb a törvény megszülethessen. Oláh Sándor előadására szeretnék egészen röviden reagálni. Rendkívül érdekes kér déseket vetett fel. Valóban bennünk is megfordultak azok a gondolatok, hogy ha április 19én még a megelőző Kormány, szinte kész helyzet elé állítva a későbbi Kormányt és a Parlamentet, meghirdeti ezt az amnesztiát, akkor emögött nincse valamiféle önamnes ztia jelleg is. Nem természetesen magára a Kormányra gondolok, hanem a Kormány mögött álló erőkre. Ebben a körben én Szabó Györgynek a
