Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
624 Tisztelt Országgyűlés! Van azonban olyan bűntett is, amellyel kapcsolatban megítélésem és a szocialista frakció egyöntetű véleménye szerint is sem magyarázkodásnak, sem ped ig a megbocsátás emberi gesztusának helye nincs. Ez pedig az itt már többször említett eset – nevezetesen a közmegbízatással való visszaélés – kölcsönöz testet a hivatali hatalommal való visszaéléshez, a rábízott eszközök hűtlen kezeléséhez, vagy a veszteg etés különböző korrupciós formákban megnyilvánult bűntettéhez. Ennek mérhetetlen veszélyeit, súlyos romboló hatását nemcsak az elkövetők áldozatai és nemcsak a társadalom egésze, hanem a mindenkori tisztességes közmegbízatást teljesítők is bőrükön tapaszta lhatják, akik a közelmúlt vagy akár a jelen köztisztségét töltötték vagy töltik be, és méltatlan társaik vagy a velük szembeni elnéző magatartás miatt, pusztán munkakörükből adódóan a megbélyegzettség hátrányait szenvedik. Félreértés ne essék! Itt nem egye s emberek esetleges méltánytalan megítélését tartom igazán veszélyesnek, hanem a mindenkori jogintézményekbe vetett hit megroppanását, amellyel az új rendszert alkotóknak is szembesülniük kell. Éppen ezért a frakció nevében teljes támogatásunkról biztosíto m Szokolay Zoltán képviselőtársunk módosító indítványát, amelyet a törvényjavaslat 6.§a (1) bekezdésének b) pontjához fűzött, s mely szerint a köztisztséggel visszaélőkre az eljárási kegyelmet nem indokolt kiterjeszteni. Tisztelt Ház! Szóvá kell tenni ugyanakkor, hogy a módosító indítvány indoklása igen szerencsétlen, vagy nyersebben fogalmazva akár rosszhiszeműnek is vélhető. Címkéző megállapításával mintegy megelőlegezi, hogy az említett bűnök később feltárt elkövetői túlnyomórészt a tanác si, szövetkezeti, egyesületi vezetők, tisztségviselők köréből kerülnek ki. Ez a mintegy prejudikáló, újabb előítéleteket tápláló kategorizálást méltatlannak és a leghatározottabban visszautasítandónak tartom nemcsak a szocialista frakció, hanem mindazon ta nácsi és más területen dolgozók nevében is – vallom, hogy ők vannak többségben – , akik tetteikkel eddig is bizonyították, hogy helyesen értelmezik a közszolgálat fogalmát. Azt pedig csak remélni merem, hogy most, az önkormányzati választások előestéjén eze n rosszízű megállapítások mögött nem húzódik meg politikai célzatosság. Igazán időszerű és örvendetes volna, ha a nemes szándéktól vezérelt jogalkotói törekvéseket egyszer és mindenkorra meg tudnánk tisztítani a politikai sandaságtól, az igazt az igaztalan nal egybemosó megállapításoktól. Mindezeket fenntartva és hangsúlyozva, a közkegyelmi törvényjavaslat Szokolay Zoltán által módosított változata elfogadásának más akadályát nem látjuk. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldal széléről.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megk öszönöm Szabó György képviselőtársam felszólalását. Következő felszólalónk Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője. Átadom a szót. Felszólaló: Oláh Sándor (FKgP) OLÁH SÁNDOR (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tudom, milyen népszerűtlen d olog a munkaidő végezte előtt pár perccel szólásra emelkedni – szavamra mondom, nem én rendeztem így, most kerültem sorra. A mondandómat azzal kezdeném, ami gondolataim végkövetkeztetése. Úgy érzem, hogy ez az amnesztiatörvény nem a börtönben lévők érdekéb en született, hanem elsősorban azok érdekében, akik nem akartak oda kerülni. Nem tudom, kinek adjak igazat az érvelésekben: az igazságügyi miniszter úrnak, aki előterjeszti a törvényt, vagy a belügyminiszter úrnak, aki a sajtóban nagyon ellene nyilatkozik ennek a törvénynek, és azt mondja, kényszerpályán van a Kormány. A Parlament nincs kényszerpályán. Nincs a Parlamentnél nagyobb erő, amelyik egy törvény megalkotására kényszeríthetné ezt a testületet. A kényszerpályaminősítéstől el kell tekinteni, s ezek
