Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ GYÖRGY (MSZP)
623 áll. Ezt akár egyik napról a másikra meg tudjuk tenni a megfelelő pénzügyi garanciák megteremtése esetén. T ovábbá a gyermek- és ifjúsági turizmus, a nyári táborozás támogatására kedvezményes kölcsönzéshez hétmillió forintot, táborozáshoz pályázat útján 15 millió forintot biztosítottunk. Kérem a tisztelt képviselő urakat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek ! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Kiss Gyula miniszter úr válaszadását. A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása ELNÖK (Vörös Vince) : Mivel a napirendünkön több kérdés feltevése nem szerepel, tovább f olytatjuk az amnesztiáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Felolvasom, kik jelentkeztek felszólalásra, hogy legyen idejük a felkészülésre: Szabó György (MSZP) Oláh Sándor (Független Kisgazdapárt) dr. Fodor Gábor (FIDESZ) dr. Salamon László (MDF) Át adom a szót Szabó György képviselőtársamnak. Felszólaló: Szabó György (MSZP) SZABÓ GYÖRGY (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom, vegyes érzelmekkel fogadtam a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot, mivel az ország olyan területén él ek – BorsodAbaújZemplénben – , ahol a bűnözési arányszámok igen magasak, és sajnos nyilvánvaló összefüggésben a térség egyre súlyosbodó gazdaságitársadalmi válságával, mindenekelőtt a munkanélküliség ugrásszerű növekedésével a bűnözés rohamléptekkel terj ed. Ezért nem pusztán feltételezés, amikor azt állítom, hogy nálunk a közvélemény nem annyira a – mostani helyzetben szinte illendőnek tűnő – közkegyelem esetleges elutasítása miatt aggódik, hanem inkább amiatt, hogy az amnesztia csak tovább rontja az amúg y sem magas fokú biztonságérzetet. Mindebből egyértelműen következik, hogy az emberek nálunk nem kifejezetten amnesztiapártiak, hanem éppen ellenkezőleg: a törvény szigorának hatásosabb érvényesítéséért lépnek föl. Muszáj ezt tudnunk és tudatosítanunk, mer t ha az indokolt törvényjavaslatkezdeményezés társadalmi elfogadtatását akarjuk, rá kell mutatnunk arra is, hogy a bűnözés okai rendkívül összetettek. Sem a rendőri szervek ütőképességének javításával, sem a büntetőjog szigorának fokozásával – mint azt so kan vélik – önmagukban nem orvosolhatók. Ha egyértelművé tudjuk tenni, hogy a társadalomra veszélyes cselekmények nem egyszerűen az elkövetők veleszületett hajlamaiból származnak – és a bűnesetek számának növekedése azt kétségtelenné teszi – , hanem egy kor ábbi, hamis tantételekre épülő társadalom eltorzult viszonyainak erkölcsi válsága ezt éppúgy táplálja, mint a gazdasági helyzet romlásából származó kilátástalanság érzése és tényének gyarapodása, akkor talán hihetővé válik, hogy az állampolgároknak nem ann yira a megbocsátás emberi gesztusát, hanem inkább a kiváltó okok csökkentésének igényét kell támasztania. Miután a közvéleményben sok hiedelem, előítélet él ezzel kapcsolatban, fontosnak tartom – mivel ez is nyilvánosságra kerül – és indítványozom is, hogy a törvényjavaslat indoklásában ezek az összefüggések is megvilágításra kerüljenek.
