Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter:
621 Legyen szabad leszögeznem azt, hogy sajnos a kérdés érdemi megválaszolásánál nem kerülhető ki a kérdésnek az a része, hogy kinek a tulajdonában, illetőleg a kezelésében van az adott gyermek- és ifjúsági rendeltetésű ingatlan vagy egyéb vagyoni érté k. Ugyanis egészen más a helyzet a tanácsok esetében, amennyiben tanácsi kezelésben vagy tulajdonban van ez az ingatlan, és egészen más a helyzet, ha a széthulló rendszer maradványait jelképező KISZ, DEMISZ vagy MÚSZ kezelésében, tulajdonában lévő ingatlan vagyonról van szó. A tanácsi kezelésben és tulajdonban lévő ingatlanvagyonnal kapcsolatban még múlt év november 12én volt a Kormány és a gyermek- és ifjúsági szervezetek között egy egyeztető tárgyalás, ahol az előbb említett szervezetek követelték az ezek nek az ingatlanoknak a használatával kapcsolatos átvilágítást. Ennek eredményeképpen még a múlt év végén a Belügyminisztérium elvégeztetett egy felmérést, melynek keretében és eredményeképpen közel 400 ingatlan került átvilágításra, amely tanácsi kezelésbe n és használatban van. Én tartok attól, hogy ez a szám nem végleges, és mintegy ezt teljessé teendő én fölszólítottam mind a fővárosi, mind a megyei tanácsok elnökét az ott működő ifjúsági felelősökkel együtt, hogy kiki a saját területén végezze el a vagy onátvilágítást mindazon ingatlanok vonatkozásában, melyek ifjúsági célúak és rendeltetésűek. Értendők ezalatt táborok, ifjúsági házak, irodák, szolgáltató egységek és egyéb ifjúsági és gyermekrendeltetésű ingatlanok. Utasítottam továbbá őket, hogy e munkáj uk elvégzése vonatkozásában a vagyonellenőrző bizottságokhoz forduljanak, és vonják be a munkába a gyermek- és ifjúsági szervezeteket. E munka elvégzésére 1990. szeptember 1jét jelöltük meg határidőként, bízva abban, hogy ez a több mint 60 nap elegendő le sz a helyi önkormányzatoknak, illetve a helyben működő gyermek- és ifjúsági szervezeteknek legalább a lista összeállításához, hiszen ennek hiányában gyakorlatilag érdemben továbblépni nem lehet. Más a helyzet bizonyos vonatkozásban az előbb említett KISZ, illetve jogutódja, a DEMISZ, valamint a MÚSZ kezelésében és tulajdonában lévő ingatlanok vonatkozásában. Mint tudjuk, ezen ingatlanoknak egy része felajánlásra került a Kormánynak, és az így felajánlott hatvanegynéhány ingatlanból jött létre az az ominózus Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány a 81/1990. számú minisztertanácsi rendelettel. A tulajdonlás vonatkozásában az én álláspontom – szemben a képviselő urak által előadottakból kicsengő következtetéssel – eltérő. Személy szerint az alapítványt mint ko nstrukciót üdvözítő megoldásnak tartom az ifjúsági vagyon tulajdonlása vonatkozásában. Félreértés ne essék, amikor ezt állítom, távolról sem az előbb említett Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt óhajtom védeni, hanem az alapítványt mint konstrukciót. Teszem ezt azért, mert az alapítványban én ötvöződni látom azt a régen óhajtott igényt, miszerint a társadalmasítás irányába kell elvinni a tulajdonlás kérdését. Másfelől megjelenni látom az alapítványban mint konstrukcióban azt az ugyancsak nélkülözhetetl en igényt, hogy e konstrukcióban megjelenhet a vállalkozás. Azt tisztán kell látnunk, hogy a mai magyar gazdaságban nincs olyan vagyon, amely lemondhatna a vállalkozásról mint a vagyongyarapítás eszközéről. És ha e kétféle igény ötvöződhet, megjelenhet egy konstrukcióban, akkor ez éppen az alapítvány. Az természetesen megint más kérdés, hogy a kérdés tárgyát képező konkrét alapítvány vonatkozásában nekem is vannak aggályaim. Az első aggályom rögtön e vonatkozásban a Deme képviselő úr á ltal megfogalmazott kérdés, nevezetesen a nemzeti alapítvány élén álló 2l fős kuratóriumnak az összetétele. Nézem a jogszabályt, az egyértelműen és határozottan rendelkezik arról, hogy egyharmadát az állami szervek és intézmények képviselőiből kell kiállít ani, a másik egyharmadot a gyermek- és ifjúsági vagy kifejezetten ilyen érdekeket képviselő társadalmi szervezetek képviselőiből, míg a harmadik egyharmadot közmegbecsülésnek örvendő, elismert személyekből. Nem vitás, hogy a kuratóriumnak az ilyen módon va ló felállítása önmagában is kétséges. Egyszerűen azért, mert nem hordozza magában azokat a garanciákat, amiket magában kellene hogy hordozzon, nevezetesen, hogy a gyermek- és ifjúsági intézmények az akaratukat e kuratórium irányításában érvényesíteni tudjá k.
