Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. tárca nélküli miniszter:
620 megválaszolása előtt – néhány olyan koncepcionális kérdésről szóljak, amelyről szükségszerűen említést kell tennem annak érdekében, hogy a konkrét válaszaim ebbe ágyazódóan érthetőek, világosak és a föltett kérdések minden vonatkozásában érdemiek legyenek. A koncepcionális kérdések között sajnos első helyen kell említenünk azt a jelenlegi helyzetet, amelyben ez a Kormány a gyermek- és ifjúságpolitikát mint olyant átvette. Tisztán kell látnunk, hogy a jogszabályi rendezettség teljes hiányával találtuk magunkat szemben. Létezik ugyan és hatályban van az 1971. évi IV. törvény az ifjúságról, azonban aki egyszer is elolvasta ezt a törvényt, az nagyon jól tudja, hogy önmagában ez a törvény semmit nem mond. Naívan, megmosolyogtatóan egyszerű és napjainkban szinte használhatatlan. E vonatkozásban a magam részéről tehát mindenképpen szükségesnek és elsődleges feladatnak tartom egy gyermek- és ifj úsági törvény megalkotását, amely konkrétan lebontja azokat az állami feladatokat, amelyek a kormányzat szintjén jelennek meg, és konkrétan meghatározza azokat az önkormányzati feladatokat, amelyek a helyi önkormányzatok szintjén jelennek meg, éppen a gyer mek- és ifjúsági célok és érdekek megvalósítása érdekében. Szükség van erre a törvényre annak ellenére, hogy az ifjúsággal kapcolatos számos más részkérdés egyéb törvényi területekre csúszik át, mint az önkormányzati törvény megalkotása, továbbá az államhá ztartási törvény megalkotása. Ezen stabil jogszabályi alap nélkül állami ifjúságpolitikáról beszélni rendkívül nehéz és szinte lehetetlen. Túl a jogszabályi alapok megteremtésén szabadjon szólnom arról a szervezeti strukturális gondról, amivel ugyancsak sz emközt találtuk magunkat már első nap, amikor az ifjúságpolitikával kezdtünk el foglalkozni. Az elmúlt kormányzat idején ugyanis meglehetősen fura módon működött az úgynevezett kormánybiztosság. Az ifjúsági kormánybiztosságra gondolok. Létezett a kormánybi ztos, értelemszerűen alárendelve a Kormánynak, és mögötte egy 18 fős titkárság, amely nagy meglepetésemre a volt Művelődési Minisztérium szervezetébe tagozódott be. Ez a szervezeti kettébontás szinte lehetetlenné tette az érdemi munkát. Ehhez képest az újo nnan fölálló Kormánynak és ezen belül nekem mint az ifjúsági kérdésekkel megbízott tárca nélküli miniszternek, egyik naprakész feladatom volt ennek a szervezeti egységnek a megteremtése. Ennek érdekében már az 1086/90. minisztertanácsi határozat döntött az állami ifjúságpolitikai ügyek kormánybiztosának visszahívásáról. Ezek után felvetődött a kérdés, hogy egységes szervezetben, kormányzati szinten hogyan jeleníthető meg az a szervezet, amely egyáltalán az állami ifjúságpolitikával foglalkozni tud. Végső me goldásként az mutatkozik és látszik megoldhatónak, hogy a miniszterelnökségen belül föláll egy egységes gyermek- és ifjúságpolitikai titkárság, közvetlenül a tárca nélküli miniszternek alárendelve. Ez mint egységes központi szerv tud megjelenni és mint ily en, kezelni tudja álláspontom szerint a kérdést. E vonatkozásban a törvénytervezet elkészült; remélhetőleg hamarosan a Kormány elé kerül és ez a szervezeti probléma megoldódik. A koncepcionális kérdések körében – ha már az állam feladatkörénél tartunk – al apvető elvként tartom magam előtt az állam egyfajta önkorlátozó szerepének megvalósítását. Egyszer s mindenkorra korlátok közé kell szorítani az ifjúságpolitikában az állam tevékenységét. Éspedig olyan korlátok közé, hogy az állam csak ott és csak annyiban jelenjen meg e kérdés szabályozásánál, ahol és amennyiben az feltétlenül szükséges. Van azonban két pont, ahol nélkülözhetetlen az állam jelenléte e politikában, egyfelől a feladatok végrehajtásához szükséges pénzügyi források folyósítása, másfelől pedig a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök mikénti felhasználásának ellenőrzése. Ez az a két pont, ahonnan az állam nem vonulhat ki az állami ifjúságpolitikából. A kérdéseket, ha megengedik, nem időrendi, hanem inkább logikai sorrendben próbálom megválaszolni. Így e vonatkozásban első helyre kívánkozik dr. Katona Béla képviselő úr kérdése, miszerint a Kormány mikorra tudja felülvizsgálni a gyermek- és ifjúsági célú ingatlanok esetében azok eredeti rendeltetésének megfelelő használatát, függetlenül azok tulajdon osától.
