Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter:
567 Emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot a Kormány nyújtotta be, s az 84es számon elju tott képviselőtársaimhoz. Ehhez kapcsolódik 107es számon egy ugyancsak kiosztott szövegpontosítás. A napirend előadója Balsai István doktor, igazságügyi miniszter. Neki adom át a szót. Dr. Balsai István igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója BALSA I ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általános hagyomány az, hogy kiemelkedő nemzeti évforduló vagy valamilyen nevezetes esemény kapcsán a közkegyelem gyakorlása törvényhozói feladat. Emlékeztetem a tisztelt Országgy űlést, hogy legutóbb a Magyar Köztársaság kikiáltásának alkalmából, 1989 őszén alkotta meg az elmúlt Országgyűlés azt a közkegyelmi rendelkezést, amelyet 1989. évi XXXII. törvény címén iktattak be a Magyar Köztársaság törvényei közé. Most két olyan esemény , illetőleg évforduló is van, amely a közkegyelmet indokolttá teszi. Egyrészt megalakult a szabad választásokat követő Országgyűlés, másrészt néhány nap múlva első évfordulója lesz annak, hogy a magyar nemzet szabadon emlékezhet meg Nagy Imre és mártírtárs ai haláláról. Tisztelt Országgyűlés! A közkegyelem jellegéből következik, hogy ez nem a hatályos büntetőjogszabályok kritikája, és még kevésbé nem a bíróságok ítélkezésének a kritikája, hanem a megbocsátás törvényhozói gesztusa azokkal az állampolgárainkka l szemben, akik bűncselekményeket követtek el. Annak eldöntésénél, hogy a közkegyelem milyen körre terjedjen ki, több szempontot kellett megfontolni. Az elmúlt időszak közkegyelmi jogszabályait általában az jellemezte, hogy a kegyelem gyakorlása visszafogo tt volt. Többnyire csak a bűncselekményeket gondatlanságból elkövetőkre terjedt ki, illetve azokra, akiknek a kegyelemben részesítését humanitárius és szociális szempontok indokolták. Ilyenek voltak az idős életkor, a súlyos betegség, a terhesség, a különb öző családi körülmények. Ez a múlt évben gyakorolt közkegyelemre is vonatkozott. Az ilyen szűk körű, mondhatnánk jelképes közkegyelem az elítéltek széles körére kiterjedő közkegyelmi aktussal szemben nem fejezte ki a közkegyelem valódi célját, a megbocsátá st. A realitásoktól szakadna el azonban az a törvény, amelyik differenciálás nélkül részesítené kegyelemben az összes elítéltet. Jól tudjuk, hogy a bűnözés emelkedő tendenciája, a közbiztonság romlása indokolja, hogy figyelembe kell venni az elítélt személ yiségét, amelyet a visszaesés vagy éppen a többszörös visszaesés jellemez; továbbá az elkövetett bűncselekmény súlyát és jellegét, ezért a törvényjavaslat ezeket a szempontokat messzemenően figyelembe vette. Az a törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés, ame lyet a Kormány megbízásából én most az Önök szíves jóváhagyására előterjesztek, követi általában a közkegyelmi jogszabályok rendszerinti tartalmát. Rendelkezik a jogerős ítélettel kiszabott büntetések elengedéséről, illetve mérsékléséről mint végrehajtási kegyelem; rendelkezik továbbá a folyamatban lévő, meginduló büntetőeljárásokban az állam büntetőjogi igényéről való lemondásról, ez az eljárási kegyelem; s rendelkezik a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésről. Ami a végrehajtási kegyelme t illeti, a javaslat a büntetés neméből és mértékéből indulva szabályozza ezt. A szabadságvesztés végrehajtásának teljes elengedését az egy évet meg nem haladó büntetésekre korlátozza, de ebből is kizárja a visszaesőket. Az egy évnél hosszabb, de három éve t meg nem haladó szabadságvesztés teljes elengedése csak a gondatlan bűncselekmények miatt elítéltekre vonatkozik, valamint azoknak az esetében indokolt, akiknél a javaslatban felsorolt humanitárius és szociális szempontok érvényesülnek. Az említett rendel kezések alá nem eső elítélteknél a büntetés mértéke a meghatározó, tehát a három évet meg nem haladó szabadságvesztés tartama az egyharmadával, a három évet meghaladó szabadságvesztés tartama az egynegyedével csökken. A szabadságvesztésnél enyhébb főbüntet ések – ilyenek a szigorított javítónevelő munka, a javítónevelő munka és a pénzbüntetés – teljes
