Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
533 személyeskedéstől. Ez általában sem hasznos, de ha a magyar köztársasági elnök majdani megválasztásáról van szó, esetleg személyéről, akkor különösen méltatlan. Én egyébként rend kívül szimpatizálok azokkal az emberekkel, akiknek vannak egyéni ambícióik. Én egyébként nagyon remélem, hogy a majdani köztársasági elnök – akárhogy választják meg – nem olyan lesz, akinek ez a funkció derült égből a villámcsapásként érkezik a nyakába, ha nem tudja, hogy mit akar tenni, akar tenni, és ezzel rendkívül sok időt meg fog spórolni számukra. Magam a közvetlen választás mellett voksolok. Ezért egyébként nem kértem volna szót, hiszen képviselőként erről szavazhatok, nyilván ennek megfelelően fogom megfelelő időpontban a gombot megnyomni. Itt vagyunk valamennyien, mindenki szuverén, úgy fog ebben a kérdésben állást foglalni, ahogyan ő jónak látja. Amiért mégis szót kértem, az egyetlenegy gondolat, és kérem, fontolják meg döntéseik előtt. Nem az a kér dés megítélésem szerint, hogy mivel járna, ha most népszavazást tartanánk abból a megközelítésből, hogyan válasszunk köztársasági elnököt, de ha utána mégis a nép a köztársasági elnököt közvetlenül választja, ez mekkora kiadással jár. Ez ellen rengeteg érv szól. Magam is az általam nagyon tisztelt Pánczél Tivadar lelkésztől kaptam ma egy levelet – aki, azt hiszem, a Romániából menekültek kapcsán valamennyiünk számára ismertté vált személyiség volt – ez tudniillik nem kerülhető el. Demokráciában élünk! Én az t hiszem, ha átgondolják, akkor valamennyien látni fogják, vagy tudni fogják, hogy ebben a kérdésben ez az ország ma megosztott. Ebből kifolyólag reménytelen abban bízni, hogy nem lesz százezer aláíró, aki a népszavazást kérni fogja. Tehát minden körülmény ek között népszavazás lesz arról, hogy milyen módon választjuk meg a köztársasági elnököt. Én nem tudom, hogy a megosztottságban az 5050 százalék körül a társadalom nagyobbik része a Parlamentre szeretnée ezt bízni, vagy közvetlenül akar dönteni? De egyé ni tapasztalatomból állítom, hogy amenynyiben erről meg fogják népszavazáson kérdezni, és ott megpróbálják a Parlament vagy pártok belé súlykolni, hogy "ne akarjál te róla dönteni!", akkor ez a társadalom úgy fog dönteni: "De igenis én fogom megmondani, ho gy ki az én általam támogatott köztársaságielnökjelölt!" Tehát egyetlenegyféleképpen kerülhetünk el két kampányt: egy népszavazást annak kapcsán, hogy legyene népszavazás arról, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszáke vagy a Parlamentben, ha a hatályos alkotmányi pont marad érvényben. Ennek hiányában tudniillik nem elkerülhető; lesz százezer aláírás, fog róla népszavazáson dönteni a Parlament, amennyiben a társadalom. a népszavazáson feltehetően az az eredmény fog kijönni, hogy "Bízzák rám, ho gy én hogyan döntök!". Javaslom, hogy ezt kerüljük el, valóban sokkal fontosabb dolgaink vannak. Köszönöm. (Taps és zaj.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Dr. Torgyán József képviselő kért soron kívül szót. Átadom. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Torgyá n József (FKgP) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi kérdésben kívánok javaslatot tenni. Hallgatván itt a vitát, én úgy érzem, hogy senki most már az alkotmánymódosítás általános vitájában (taps) nem tud olyan újat előadni, amelyet a tisztelt Háznak érdemes lenne meghallgatni, amiért az időnket erre tovább áldoznunk kellene. Amikor az alkotmánymódosítás kérdését napirendre tűztük, akkor a Független Kisgazdapárt is, de más frakciók is kifejtették azt az állá spontjukat, hogy csak a kormányozhatósággal feltétlenül összefüggő kérdéseket fogjuk megvitatni, csak ebben a körben fogjuk a hangunkat hallatni, mert olyan jogszabályalkotási feladatok várnak a Parlamentre, amelyeket az egész ország követel tőlünk: a föld törvény, az önkormányzati törvény, az önkormányzati választási törvény, az önkormányzati tulajdon kérdése, és így tovább, tehát az ország fennmaradhatóságának és anyagi jólétének megalapozását szükségessé tevő törvény.
