Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 9. szerda, az Országgyűlés 3. ülése - A jogalkotásról szóló 1987- évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
53 A j ogalkotásról szóló 1987. évi XI. sz. törvény a jogalkotás menetére vonatkozóan, az általános rendelkezésen túl, előírja azokat a pontokat, ahol a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek szükségszerűen kell hogy kapcsolódjanak a jogalkotási törvé nykező folyamathoz. Így előírja azt, hogy a jogalkotási program előkészítése során meg kell hallgatni a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek javaslatait, nemkülönben előírja azt is, hogy a Minisztertanács elé terjesztendő jogszabálytervezetrő l az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményt nyilvánítanak. A társadalmi vita jogintézményének megszűnésével ebben a folyamatban egy hiátus keletkezik. A parlamenti törvényelőkészítés szakasza. Úgy vélem, hogy a parlamenti bi zottságok saját indíttatásuk alapján is fontosnak tartják, hogy megismerkedjenek a társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek véleményével azokban a kérdésekben, amelyek a szervezetek és szervek alapvető tevékenységi köréhez tartoznak, egyébként ez t a szűkítést a jogszabály hatályban lévő 20. §a kimondja. A javaslat megpróbálja elkerülni a működésképtelenség veszélyét. Nemzetközi gyakorlat számtalan példája mutatja, hogy azokban az országokban, ahol a szociális partnerség kiépített intézményrendsze re működik, az érdekképviseleti szerveknek lehetőségük van bejelentkezni a Parlament előtt meghallgatásra, és a Parlamentnek van módja és eszköze arra, hogy a bejelentkezők közül azoknak a meghallgatását válassza, akik az adott kérdésben valóban társadalmi súlyú véleményt fejeznek ki. Ezért a jogszabály 20. szakaszában leírt szűkítésen túl úgy vélem, hogy elvállalható ez a felelősség, hogy a parlamenti bizottság a törvényelőterjesztő javaslatán és a bejelentkezők szándékán túl végül magára vállalja a döntés t, és maga döntse el, hogy kiknek a meghallgatását tartja indokoltnak. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésszakon elhangzott az a kérés, hogy ne azt nézzék, hogy ki az, aki a módosító indítványt előterjeszti, hanem azt, hogy mit mond. Én is erre kérem Önö ket, és arra, hogy hadd idézzem fel egy kiváló tanáromat, aki Aquinói Szent Tamásra hivatkozott, amikor arra tanított minket, hogy (morajlás) van, akinek a számára Aquinói Szent Tamás egyházatya, van, akinek a számára filozófus én filozófiai tanulmányaim során, tisztelt képviselőtársaim engedelmével, megismerkedhettem vele. (Taps.) Tehát kiváló tanárom arra tanított, hogy a demokratikus működés biztosítéka az, hogy a felelősséget viselők önmagukban demokratikus indíttatásúak legyenek. Én úgy gondolom, hog y a parlamenti bizottságoknak saját demokratikus indíttatásuk alapján kell érezniük annak a szükségességét, hogy meghallgassák a törvénykezés adott kérdésében érintett társadalmi szervezeteket és érdekképviseleti szerveket. Amennyiben szükséges, a konkrét szövegjavaslat indoklására részletes vita során, ha megengedik, még megjegyzést tennék. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Szólásra jelentkezett Csépe Béla kereszténydemokrata néppárti képviselőnk. Megadom a szót. Felszólaló: Csépe Béla (KDN P) CSÉPE BÉLA (KDNP) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A témához nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Véleményem szerint a társadalmi vita a pártállamnak volt tipikus kreációja. Ugyanakkor a valóságban és a gyakorlatban a múltban igazi társadalmi vita nem volt. Viszont jelenleg is már, és reméljük, hogy a jövőben is, valódi társadalmi vita folyik sajtóban, rendezvényeken és az egész országban. Ezért az én megítélésem szerint a társadalmi vitát mint jogi intézményt, gyökeresen és teljesen el kell t örölni, de ez gyakorlatilag nem azt jelenti, hogy a társadalmat nem kell meghallgatni - a demokráciában a társadalom meghallgatásának ezer más eszköze van. Nem értek egyet azzal a felvetéssel, hogy a törvénytervezeteknek valamiféle közlönye jelenjen meg. V éleményem szerint a demokráciában a nép a törvényalkotást ránk bízta, nekünk kell
