Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
515 megvonását eredményezné, a demokrácia korlátozását jelentené. Ezeket a beszédeket hallva, mármár lelkiismeretfurdalása támadhatott az összes egykori ellenzéki párt képviselőinek, mely pá rtok oroszlánrészt vállaltak az elmúlt időszakban a rendszerváltozás, a diktaturális rendszer és a pártállam lebontásának folyamatában, illetve a demokratikus rendszerre való áttérésben. Legfeljebb csak az nyugtathatott meg minket, hogy a demokrácia bajnok ává, néhány kitapintható egyéni ambíción kívül, annak az állampártnak a kétségtelenül más arcot kereső utódja lépett elő, mely állampárt 40 éven keresztül diktatórikus uralom alatt tartotta ezt az országot, és a magyar nép legnyilvánvalóbb, legalapvetőbb a karatnyilvánítását is elnyomta. (Taps.) Ezeket a beszédeket hallva, az embernek olyan érzése támad, mintha ez a Parlament nem is az országért, nem a népért lenne, mintha ez a Parlament valamiféle, a tömegek, a választók politikai akaratát elgáncsoló politi kai boszorkánykonyha lenne. Hadd szögezzek le valamit, mielőtt tovább mennék. Ez a Parlament a magyar nép szabad választások útján, a nép által megválasztott Parlamentje, a néptől nyerte a megbízatását, ez a Parlament a magyar nép szuverenitásának letétemé nyese és hordozója. Ennek a Parlamentnek joga van, ha a közjogi alkotmányos rendszerünk szempontjából a parlamenti elnökválasztás a legmegfelelőbb, akkor joga van az ország államfőjét megválasztani, és akkor is mint a népszuverenitás letéteményese fog eljá rni a nép megbízásából. (Taps.) Szóba került az elmúlt héten az is, hogy az egyes pártok hogyan viszonyultak korábban a köztársasági elnök választásának kérdéséhez. Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy a nemzeti kerekasztaltárgyalások során egyedül a Kereszténydemokrata Néppárt volt az, mely elvi okokra hivatkozva a közvetlen választást szorgalmazta, de a szeptember 18ai megállapodás során ez a párt is elfogadta a parlamenti úton történő elnökválasztást. Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy a sz eptember 18ai megállapodás során valamennyi aláíró, köztük az MSZP jogelődjeként akkor résztvevő MSZMP is végleges rendezésként fogadta el a köztársasági elnök Országgyűlés általi megválasztását, és csak egyszeri, kivételes alkalomként fogadta el a közvet len elnökválasztást. (Tölgyessy Péter: Úgy van! – Taps.) Ebben a megoldásban – a közvetett elnökválasztás módjában – tehát valamennyi aláíró párt is egyetértett, sőt a nem aláíró SZDSZ és FIDESZ is, mely pártok más politikai indokokra tekintettel tartózkod tak az aláírástól. Vizsgáljuk meg a népfölség, a demokrácia elvére hivatkozók érveit érdemben is! Vajon valóban feltétlenül demokratikusabb formula a közvetlen választás a közvetettnél? Én úgy hiszem, hogy nem feltétlenül. Elvileg né zve, ha egy döntéshozatal általában attól lenne demokratikusabb, hogy abban közvetlen formában minél szélesebb tömegek vesznek részt, akkor ad abszurdum el kell vetnünk a képviseleti demokráciát, és vissza kellene lépnünk az ógörög demokráciák közvetlen sz avazásaihoz. Bár az összehasonlítás anakronisztikus, de ennek a gondolatmenetnek a jegyében fel kell vetnem a kérdést, vajon demokratikusabb volte az ókori Athén a huszadik század NagyBritanniájánál, Franciaországánál vagy a Német Szövetségi Köztársaságn ál pusztán azért, mert az ókori Athénban a nép általi döntéseknek sokkal szélesebb köre volt a közvetlen döntéshozatal folyamatában, mint a huszadik század előbb említett demokráciáiban? A válasz: nyilvánvalóan nem: Vagy tegyük fel a kérdést közvetlenül az államfőválasztás kérdésére kiélezve. Vajon demokratikusabbe az Egyesült Államok, vagy Franciaország, vagy Ausztria a Német Szövetségi Köztársaságnál, vagy – mondjuk – Olaszországnál? Nyilvánvalóan nem. Teljesen egyetértek Hack Péter képviselőtársam múlt heti felszólalásával, melyben kifejtette, hogy a közvetett választás módja ugyanolyan demokratikus, mint a közvetlen. A választás mikéntje nem demokratikusság kérdése.
