Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
516 Magam is úgy vélem, hogy egy döntést nem az tesz demokratikussá, hogy annak közvetlen – hangsúlyozom: közvetlen – meghozatalában szűkebb és tágabb számban vesznek részt, hanem az, hogy a politikai rendszer, a struktúra biztosítsa minden társadalmi erő, a választópolgárok összességének beleszólását, akaratának érvényesülését a döntéshozatal fo lyamatába. Ez pedig egy jól működő, közvetett választást biztosító demokratikus struktúrában ugyanúgy megvalósulhat, mint egy közvetlen döntéshozatali struktúrában, illetve adott esetben – és ennek az esélye meg is van – jobban érvényesülhet egy jól működő , közvetett döntéshozatali mechanizmusban. A közvetlen választás hívei azzal érvelnek, hogy a közvetett választás során a parlamenti pártok egyezkedése, kompromisszuma eredményeként jön létre majd a megegyezés az államfő személyében, mely úgymond a nép fej e fölött való egyezkedést jelentene és a demokrácia megrövidítését. Kétségtelen, a parlamenti elnökválasztás a pártok politikai egyezkedésének és kompromisszumának lesz eredménye. De vajon olyan nagy baje ez? Azt hiszem, azon érv megalapozatlan, sőt mondh atnám hangulatkeltő jellegét, miszerint ez a nép feje fölött való egyezkedés lenne, már érintettem akkor, amikor hangsúlyoztam, hogy ez a Parlament a nép választása alapján, a nép megbízásából jár el. A kompromisszumot tehát azok az erők fogják kötni, akik et a szabad választásokon tettek a nép, a nemzet akaratának letéteményesévé. De vajon nem kompromisszum, nem egyezkedés eredményee minden döntés, határozat és törvény, melyet ez a Parlament meg fog hozni, és már eddig is meghozott? A törvényhozás egyéb mu nkájában nem baj, nem kerülendő a kompromisszumok érvényesüése? Csak az elnökválasztásnál? A politika vajon nem a lehetőségek művészete, nem a kompromisszumkeresés és kötés művészete? Ha lenne is valami elfogadható abban az aggodalomban, hogy az államfő p arlamenti választása túlzott súlyt ad a Parlamentnek és az abban helyet foglaló pártoknak, vajon nem nagyobb figyelmet érdemele egy másik aggodalom? Nevezetesen, ha a közvetlen választás révén olyan államfő kerül a köztársasági elnöki székbe, aki kevésbé tud harmonikusan együttműködni a Parlamentben legitimált politikai erőkkel, az Országgyűléssel. Nem lesze nagyobb kára az országnak abból, ha a Parlamenttel szemben az államfő egy ellendolgozó, szembekerülő, a kormányzati zökkenők sorát eredményező póluss á válik? Vegyünk tekintetbe még egy praktikus jelentőségű szempontot is! Aligha vitás, hogy a nép alkalmas a köztársasági elnök megválasztására. Ezt elvitatni valóban olyan antidemokratikus dolog lenne, amelyet egyetlenegy párt sem tehet magáévá, amelyik a demokrácia alapelveire építi politikáját. De alkalmas az államfő választására az Országgyűlés is, elvitatni ezt sem igen lehet. Fel lehet tenni még egy kérdést. Kik vannak a legkedvezőbb, legmegalapozottabb döntés meghozatalának helyzetében? Aligha lehet a válasz kérdéses. Az országgyűlési képviselőknek kell abban a helyzetben lenniük! Bizony nagyon gyatra munkát végezne az a Képviselőház, mely az államfőválasztáshoz szükséges döntések meghozatalakor az ehhez szükséges összes információknak, adatoknak, pol itikai körülményeknek kevésbé lenne birtokában, mint a választópolgárok széles tömege, ha a döntéshozatali helyzetet illetően hátrányosabb helyzetben lenne a mindennapi gondokkal terhelt állampolgároknál. Még a politika iránt aktív érdeklődést mutató állam polgárok életét is elsősorban közvetlen gondjaik, munkahelyi, megélhetési problémáik, családi és otthoni teendőik töltik ki alapvetően. Még hátrányosabb helyzetben vannak azok, akiket a politika csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem érdekel. Márpedig a kö ztársasági elnök megválasztásának kérdése lényeges és nagy súlyú politikai döntés. És ha a döntés meghozatalára van egy testület, mely kedvezőbb döntési helyzetben van, mint a választók széles tömegei, ha van egy ilyen testület, melyet az Alkotmány azért t eremtett meg, és a nép szabad választások útján azért választott meg, hogy az ország politikai életét
