Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
493 konstrukció ennek a lehet őségét is nagyon beszűkíti. Úgy gondolom, hogy ez sem kívánatos, nem segíti elő a kormányzati stabilitást. És végezetül, ötödször – és ez a legsúlyosabb, azt gondolom – , ilyen körülmények között valószínűleg a kormánytöbbség oldalán ülők nemigen tehetnek m ást egy konstruktív bizalmatlansági indítvány létezése esetén, mint hogy nem elsősorban szakmai szempontok alapján, hanem a lojalitás és a megbízhatóság alapján fogják kiválogatni maguk mellé a munkatársaikat, akiktől nem kell tartani, hogy átállnak egy ko nstruktív bizalmatlansági indítvány megszületése esetén a mostani ellenzék oldalára. Ez pedig nem fog jót tenni a Kormány szakmai munkájának, mert nem a szakmai megbízhatóság, hanem a politikai lojalitás lesz az első számú útmutató. Ez pedig szintén nem er edményez szakmailag fölkészült és stabil Kormányt. Úgy gondolom, hogy mindezeket a körülményeket számba véve arra kell kérnem a képviselőtársaimat, hogy jól gondolják át, mielőtt a nevüket adják és felelősséget vállalnak egy ilyen jogintézmény bevezetéséhe z, amely teljesen szokatlan a magyar jogrendben, kipróbálatlan, nemzetközileg sem csak pozitív tapasztalatai vannak, és az általam fölvetett kételyekre nemigen lehet megnyugtató választ kapni, vagy ha lehet is, akkor ez idáig nem kaptunk rá. Mindenkit kére k, hogy lehetőleg ne szavazzon egy olyan intézmény mellett, amely ilyen veszélyeket rejt magában, és valószínűleg több kárt okozhat, mint amenynyi hasznot hajthat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Következik dr. Baka András képvise lő, Magyar Demokrata Fórum. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Baka András (MDF) BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy az Alkotmány kérdéséhez szólva a régi magyar közjogászok mondását idézzem, akik azt mondták a sarkalatos t örvényekről szólva, hogy ezek biztosítják a státus szerkezetének az egyformaságot, azt az erőt és stabilitást, amely az állam feladatai ellátásához szükséges. Ennek a követelménynek hatályos Alkotmányunk aligha tehet eleget. Ezt az Alkotmányt nagyon sokszo r módosították, ahogy itt elhangzott, toldoztákfoltozták, és tudjuk azt, hogy ez az Alkotmány az 1936os szovjet Alkotmány magyarországi adaptációja. Ettől még lehetne jó, hiszen – mint elhangzott az is – a 90 százaléka megváltozott. Azonban én egy ruháho z hasonlítanám, amelynek a lényege megmaradt, a lyukakat befoltozták, de a szerkezete, az állaga ugyanaz maradt, és normális hétköznapi viseletre aligha alkalmas. Új Alkotmányra van vagy lenne tehát szükségünk. Azt hiszem, ez mindegyikünk előtt nyilvánvaló , ugyanakkor az is, hogy új Alkotmányt csak akkor lehet megalkotni, hogyha léteznek azok a stabil, biztos intézmények, amelyeket létre akarunk hozni, amelyeket meg akarunk alkotni. A működésük után – a megbízható működésük után – lehet egy Alkotmányt ezekr e a működő intézményekre ráépíteni. Becslésem szerint ez hozzávetőlegesen kéthárom esztendőbe is beletelhet. Nem tehetünk mást, mint a régi Alkotmányt, ezt a bizonyos, nem a Magyar Köztársaság viszonyaira szabott Alkotmányt próbáljuk továbbfoltozni, továb balakítani, hogy a céljainknak megfeleljen. Én azt hiszem, hogy az egész vitát az robbantotta ki, hogy ebben a szövegben benne van az a bizonyos kétharmados szabály. Egész Európában példátlan módon kétharmados többséget követel meg a legtöbb kérdés eldönté séhez. Nyilvánvaló, hogy ez hozza abba a helyzetbe a koalíciós partnereket, hogy az ellenzéki pártokkal jobb meggyőződésük ellenére is ún. paktumot kössenek. Hangsúlyozom, hogy ez a paktum a tények, a fennálló viszonyok következménye, nem pedig a pártok ön álló politikai szándékából ered.
