Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
447 Nem is olyan régen két szomszédos ország köztársasági elnököt választott. Az egyik Csehszlovákia volt, ahol a Par lament választott elnököt, a másik Románia, ahol a lakosság. Kérdezem Önöket, Hölgyeim és Uraim, melyik ország tekinthető olyannak, ahol stabilabb a demokrácia, és melyik államfő a kettő közül az, amelyik hitelesen kifejezi az adott nemzetnek az akaratát? (Általános taps.) Talán ennyit az elnöki kérdésről. A következő dolog, amiről beszélnünk kell, ez a kétharmados szabály. Ha körülnézünk a világ alkotmányaiban, akkor megállapíthatjuk, hogy az alkotmányon kívüli törvényekre kétharmados többség előírása seho l nincsen. Azt hiszem, nem azt kell megvitatnunk, hogy miért van szükség kétharmados törvényekre és milyen körben legyenek ezek, hanem először annak az indokoltságáról kell szólnunk, hogy mi indokolja egyáltalán ennek a kétharmados többségi törvénynek a ma gyar közjogba való felvételét, amely – még egyszer hangsúlyoznám – nem egy szokványos közjogi megoldás. Megítélésem szerint ennek két alapvető oka van, az egyik politikai. Magyarországon a rendszerváltás időszakát éljük, nem volna helyes, ha az alapintézmé nyek meghozatalára vonatkozó törvényeket egyszerű szótöbbséggel – tehát a választópolgároknak csak némileg a többségével – el lehetne fogadni. Helyes volna, ha az alapintézmények meghozatalánál egy igen széles konszenzuson nyugvó törvényhozás alakulna ki. Ez a politikai indok. A jogi indok is nagyon egyszerű. A mai magyar hatályos Alkotmány valójában az 1949ben elfogadott sztálini Alkotmány agyonmódosított változata. Ebben az Alkotmányban nem lehet megnyugtatóan rendezni az alapintézményeket, ez az Alkotmá ny szerkezetileg olyan, amely nem bírja el egész egyszerűen ezt. A mi Alkotmányunk körülbelül 20 nyomtatott oldalon leírható, az Osztrák Köztársaságé körülbelül 75 oldalas; egészen egyszerűen az alapintézmények kimerítő szabályozására ebben az Alkotmányban nincs mód. Ezért elemi érdekünk, hogy az Alkotmány körén kívül az alapintézményekre vonatkozóan kétharmados többség legyen előírva, ugyanakkor az alapintézmények egyszerű működtetése már egyszerű szótöbbséggel megtörténhessen. Véleményem szerint azzal, ho gy a kétharmados törvények körét szűkítjük, nem egy jogot veszünk el a politikai ellenzéktől, hanem csak megszabadítjuk a politikai és a parlamenti ellenzéket az indokolatlan felelősségvállalástól. Sokan bizonyára felkiáltanak, hogy miről beszélek, de hadd hozzunk egy szemléletes példát, amely nem is olyan régen megtörtént Magyarországon: ez a kamatadó kérdése. Bizonyára mindannyian ismerik, hogy Magyarország Alkotmánya előírja, hogy az állam költségvetését egyszerű szótöbbséggel fogadja el az Országgyűlés. Ugyanakkor Alkotmánybíróságunk – szerintem némileg kifogásolható – ítélete szerint a forrásokról már kétharmados többséggel kell rendelkezni. Nagyon leegyszerűsítve tehát a dolog: aki dönt arról, hogy mire költik az állam pénzét, illetve aki végrehajtja e zt a döntést, azok a Parlamentnek azon a felén ülő képviselőtársaim (az ülésterem jobb oldalán lévő képviselőkre mutat) , ellenben akik megszavazzák, bizony idáig is el kell hogy érjenek (a környező képviselői padsorokra mutat) Az ellenzéknek felelősséget kell vállalnia azért, hogy milyen pénzforrásai legyenek a magyar államnak. Az ellenzéknek meg kell szavaznia ezeket az adókat, és ezeket az adókat már a Kormány fogja elkölteni anélkül, hogy ebbe az ellenzék bele tudna folyni. Nem kívánatos a felelősség il yen kiterjesztése, mert ez nem jog, hanem jog nélküli felelősségmegosztás. (SZDSZképviselők tapsa.) Ugyanakkor a leghatározottabban le kell szögeznünk, hogy az alapintézmények körére a kétharmados többségnek vonatkoznia kell. Hogy mik az alapintézmények, meghatározásuk országgyűlési feladat, és a szabad demokraták nyitottak ebben a tekintetben minden indokolt módosító indítvány megvitatására. A következő dolog, amiről beszélnem kell, a nemzetiségi képviselők ügye. Megint valamiféle eredeti állapot helyreá llításáról van szó, Országgyűlésünk ugyanis – nem igazán Országgyűlésünk – március elsején elfogadott egy olyan törvényt, ami igen szokatlan, nevezetesen azt, hogy a nemzetiségi képviselőket behívják, kooptálják a Parlamentbe. Úgy érzem, hogy ezt hatályon kívül
