Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
446 A valódi kérdés az: ennek az országnak az első számú, felelős politikai vezetője a miniszterelnök legyen, vagy pedig a Magyar Köztársaság elnöke. Ez az igazi kérdés. Ha úgy döntenénk, hogy országunk első számú felelős politikai vezetője a köztársasági elnök legyen, akkor azt hiszem, nem volna helye vitának: a köztársasági elnököt közvetlenül kellene megválasztani. Ha úgy döntenénk – hagyományainknak megfelelően és az általános európai szokásokhoz igazodva – , hogy az első számú felelős vezető a mindenkori Parlamentnek felel ős miniszterelnök legyen, akkor egészen más helyzettel kell szembenéznünk. Először ezt kell megvitatnunk. Véleményem szerint nemcsak a hagyományok és európai szokások indokolják, hogy a miniszterelnök legyen az ország első számú politikai vezetője, hanem a mai magyar politikai helyzet is. Egészen egyszerűen, könnyen be lehet látni: amíg a köztársaság elnöke csak a következő választásokon vonható felelősségre – kivéve, ha súlyos törvénytelenséget követ el – , addig a miniszterelnök a magyar Országgyűlés minde nkori irányítása, befolyása – és ha kell, a bizalom megvonása – mellett működik. Folyamatosan ellenőrzés alatt áll, folyamatosan kontrollálható a működése, bármikor interpelláció és kérdés intézhető hozzá – amit már nem lehetne megtenni a köztársasági elnö kkel. Meggyőződésem tehát, hogy nekünk olyan berendezkedésre van szükségünk, amely parlamentáris, amellyel a végrehajtó hatalom valódi irányítója a Parlamentnek felelős kormányfő. Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor megítélésem szerint ennek már csak k övetkezménye: helyesebb, ha nem állítunk fel olyan közjogi tisztséget, amely a miniszterelnökével versenyző legitimációval rendelkezik. Ha egy köztársasági elnököt közvetlenül a lakosság választ meg, az joggal hivatkozhat arra, hogy az én felhatalmazásom k özvetlenül a magyar lakosságtól származik és nem csak a Parlamenttől. A hatásköreimet bátran gyakorolhatom – mondhatja a köztársasági elnök – , hiszem megbízatásom a néptől származik. Ha kell – mint arra sok országban van példa – , bizonyos hatásköröket magá hoz is vonhat. A mai magyar politikai helyzetben nem kívánatos az országot belevinni egy újabb, kiélezett elnökválasztási csatába. Aki ismeri a világ országait, tudja, az olyan országokban, ahol az elnök a végrehajtó hatalom igazi irányítója, ott nagyon ki élezett választási kűzdelem folyik, olyan választási kűzdelem, amely megosztja a nemzetet, olyan választási kűzdelem, amely széttagolja a politikai rendszert. Nem hiszem, hogy ennek kellene kitennünk az országot. A másik dolog: ha megtörténik az elnökválas ztás, és közjogi konstrukciónk még nem szilárd, várható, hogy a köztársaság elnöke és a miniszterelnök, illetőleg a Parlament között folyamatos hatásköri viták, hatásköri súrlódások lesznek. Ahelyett, hogy a magyar gazdaság igen mély válságát elkezdené orv osolni a végrehajtó hatalom, hetekig, hónapokig belső konfliktusok fogják megosztani. Mindezekért azt javasolnám, hogy az európai szokásoknak megfelelően Magyarország államfője ne közvetlenül választott személyiség legyen, hanem a Parlament adjon neki felh atalmazást – Németország Alkotmányának vagy az olasz Alkotmánynak megfelelő módon. Ezzel elérhetjük azt, hogy a köztársasági elnök a nemzet egészének megjelenítője lehet: egy olyan személyiség, aki nem megosztja, hanem egyesíti a nemzetet, egy olyan személ yiség, akit remélhetőleg az Országgyűlés kétharmados többséggel fogad el államfőnek, aki mögött emiatt széles körű konszenzus áll, aki tekintélyével – ami nem azon nyugszik, hogy minden nap beleavatkozik a politikacsinálásba, hanem valóban a nemzet egészét tudja megjeleníteni – egy igen erős, igen határozott politikai tényezője lehet Magyarországnak. A világon nagyon sok országban működik közvetlenül választott elnök, mégis azt kell látni, hogy azokban az országokban, ahol nem működik erős civil társadalom, nem működnek állampolgári egyesületek tízezrei, nincsenek hiteles szakszervezetek, nincsenek határozott önkormányzatok, nincs még igazán független bíróság, ott a mindenki által választott elnök nagyon könnyen senki által nem ellenőrzött tekintélyuralmi ve zetővé válhat. De ne menjünk ilyen távoli országokba, mint a fejlődő országok elnöki rendszerei, maradjunk csak a szomszédos köztársaságoknál!
