Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
254 A varsói paktum kérdésében is világosan állást foglaltunk. Abban, hogy a varsói paktumból Magyarország ki kíván lépni, mert ma a varsói paktumot nem tartja alkalmasnak ara, hogy egyáltalán bármit garantáljon a számára. Az elmúlt évtizedek történetében pedig megmutatta szándékával 1956ban, akkor, amikor az osztrák államszerződés megkötésével egyidejűleg született meg a varsói paktum, mintegy ezzel adva legalábbis féligmeddig jogi alapot ahh oz, hogy a szovjet csapatok az osztrák államszerződés megkötése után is itt tartózkodhassanak. De tudjuk azt, hogy ennek ellenére 1955 és 1957 között nem volt semmiféle jogi alapja. Azonban a szerződéseket általában nem lehet egyoldalúan felrúgni, és nekün k az az érdekünk, hogy következetesen megfontolva, nemzetközi jogilag, diplomáciailag, katonailag megegyezéssel és a világ rokonszenvétől kísérve, egyeztetve, teljes felelősséggel tegyük meg ezt a lépést, nem pedig egyoldalú deklarációkkal vagy sürgősségi alapon. De az elszántságban és elhatározottságban teljes egészében egyetértünk. Amit szeretnék még ezzel kapcsolatban megemlíteni, az az, hogy mi nem kívánunk a diplomáciai életbe pártpolitikát vinni. Elhangzott már elnöki figyelmeztetésben, hogy ne gyanús ítsa senki a koalíció pártjait, hogy saját maguknak ki akarják sajátítani a külszolgálatot. Örülni fogunk, ha megfelelő tehetségek fognak erre a pályára jönni, és nem titkolom, hogy a Fidesz képzett, erre alkalmas tagjaira éppúgy számítunk, mint minden más szervezet és minden más politikai csoport tagjaira, de természetesen – és azt hiszem ebben egyetértünk – van politikai hovatartozás pártpolitikai alapon, és van kormánylojalitás. Amikor valaki egy kormányt képvisel a diplomáciai testületben, akit az adott kormányhoz köti a lojalitás. Őszintén sajnálom, hogy nincs jelen a kritikát megtevő Hegedűs István, mert különben a kijelölt külügyminiszterrel egyetértésben mindjárt kerestem volna neki egy szép diplomáciai feladatot. Nem biztos, hogy rögtön nagykövetség et, de valamilyen megoldást biztos, bár akkor nélkülöznünk kellene a képviselők sorából. Ami pedig az egyéb kérdéseket illeti, szeretném általánosságban elmondani azt, hogy az elhangzott vélemények között nagyon sok olyan figyelmeztetés, nagyon sok olyan k iegészítés volt, amit mi a három hónap alatt kidolgozandó kormányprogramban hasznosítani fogunk, azért, mert felhívták a figyelmet, vagy annak jelentőségére esetleg jobban mutattak rá. De azért szeretném azt is elmondani, hogy ha a kormányprogram egészét v izsgálják, akkor minden kérdés valahol érintve volt. Arra azonban természetesen nem volt lehetőség és főleg nem az előadói beszédben, így is elég hosszú volt, hogy mindazokról szóljunk, amit a tisztelt ellenzék elmondott. Ha azt mind beledolgoztuk volna, a kkor még ma is az előadói beszéd lett volna, amit egyenként kifogásoltak vagy egyenként tartottak volna beveendőnek. Azt is el kell mondanom, hogy nem kevésbé lett volna eklektikus, ha azokat a külön kritikákat és külön előterjesztéseket mind beépítettük v olna. Én tudomásul veszem azt, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizálja a hallottakat és kritizálja az előterjesztett szöveget. Ez megtörtént. De úgy gondolom, hogy olyan tanácsot, olyan ötletet, olyan javaslatot egyet sem kapott a kormánykoalíció, amelyiket gyakorlati hasznosításra, a kormányprogramban foglalt irányelveket meghaladóan, a gazdasági problémák kezelésére vonatkozóan vagy egyébként konkrét technikai megoldásként mondtak volna. Hangsúlyoztam, nem ez volt a dolguk, az volt a dolguk, hogy kritizáljanak. Őszintén fogunk örülni, hogyha a bizottsági munkában, a Parlament további munkájában, amikor a Kormánynak nagyon nehéz és felelősségteljes döntéseket kell majd hoznia és a Parlament elé terjesztenie, akkor nemcsak kritizálni fogják, hanem ős zintén fogunk örülni, és kérjük arra az ellenzéket, hogy ha megtaláljuk azokat a szakértői fórumokat, megtaláljuk azokat a szakértői együttműködési lehetőségeket, mondják el szakértőként is és a bizottságokban mutassanak rá, hogy ők hogy gondolják és mit j avasolnak, és az értékes gondolataikat, nagyszerű javaslataikat ne helyezzék fridzsiderbe a legközelebbi választásokig, mert akkor esetleg már nem lesznek hasznosíthatók. Ha birtokukban van a bölcsek köve, akkor nagyon fogunk örülni, ha nem titkolják el el őlünk. Eddig ez sajnos még nem vált előttünk ismeretessé. Természetesen joguk volt hozzá, de nagyon őszintén reméljük, hogyha vannak ilyen javaslataik és vannak ilyen elgondolásaik, akár a
