Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
255 Parlament soraiban, akár a parlamenti bizottságokban, akár szakértő i konferenciákon vagy a sajtóban, mondják el és ezt a konstruktív ellenzék pozíciójába illőnek fogjuk tartani. Eddig ez nem történt meg. Ezért természetesen súlyosabb kisebbségi érzés nem terhel bennünket. Amit szeretnék még elmondani: a válaszok közül néh ányra. Nem fogom a neveket mindenütt megemlíteni, hiszen többen szóltak ugyanarról, és azt hiszem, egykét gondolattal lezárhatjuk. Kifogásolták többen, hogy a program túl szép, túl rózsaszínbe festi a jövőt, és hiányolták, hogy nem eléggé mutat rá arra, a mi súlyos és válságos. Úgy gondolom, ez nem felel meg a valóságnak, mert elhangzott a beszédben mindaz, ami ma Magyarországon válságot és Magyarországon súlyos körülményeket jelent, és ezt sohasem titkoltuk el. Benne van a programban az is, hogy ahhoz, hog y ezt megoldjuk, ahhoz áldozatokra van szükség. De azt hiszem, hogy igazságtalanok azok a megállapítások, amelyek egyszerűen az egész programot úgy ítélik meg, hogy ez akár hasonló, akár azonos az előző korszak nem egy kormányának programstílusával, s nem kívántuk megmutatni a bajokat. De úgy gondoljuk, minden szemfényvesztés nélkül alapvető fontosságú, hogy a magyar nép ne csak azt érezze, itt válság van, életszínvonalcsökkenés és keserű intézkedések, keserű lépések következhessenek be, hanem azt is meg kí vántuk mutatni, hogy igenis van esély a kilábolásra, és ehhez hitre van szükség, arra, hogy az ország képes legyen kilábalni. Erre mutatott pontosan rá nem egy kormányzópárti koalíciós szónok, hogy igenis ezt az utat kívántuk jelezni, mert a magyar nép aka rata, elszántsága és hite az, ami kiemelhet bennünket. Egyszerűen legalább olyan hangulatot kellene ebben az országban teremteni, mint 1867 után volt, és nem 48at mondtam még. De azt, hogy az abszolutizmus korszakának pesszimizmusa, letörtsége után igenis éreznie kell ennek a nemzetnek, hogy egy olyan közjogi fordulathoz érkezett, amikor megnyílik a tér arra, ha akar, akkor cselekedhet, és van esély arra, hogy az ország magára találjon, s elinduljon. Ennyiben adtunk optimista hangszerelést, és azt hiszem, enélkül egy kormányprogram semmit sem ér, s ezt igenis nyugodt szívvel és felelősséggel mondjuk, hogy igenis van esély, de az esély záloga a magyar nép, és ha a magyar nép nem fog hinni, nem fog lelke sedni azért, hogy egy változás lehetősége áll fenn, akkor reménytelen a kilábolásunk. Ez igaz. Sem a külföld, sem a legokosabb elméleti programok nem alkalmasak arra, hogy kivezessék a népet ebből a helyzetből, ha önmaga nem hisz. Éppen ezért bizalomra és hitre van szükség, ezt hangsúlyoztuk. (Erőteljes taps!) Elmondták többen az ellentmondásokról a véleményüket. Az ellentmondások természetesen kiélezhetők, hiszen egyszerre gazdasági megszorításokat kell alkalmazni, s egyszerre kell szociális intézkedéseket , egyszerre környezetvédelmi és egyszerre kulturális felemelkedést. Ez mind kijátszható számszerűen egymás ellen, s összeadható. De ahogy hallgattam az igen tisztelt ellenzék szónokait, az ő kívánságlistájuk legalább ilyen ellentmondásos volt, mert ők is p ontosan elmondták, hogy mit kellene tenni nemcsak a gazdaságban, tudományban, sportban, egyéb intézkedésekben. Nem vettük rossznéven, félreértés ne essék, hiszen az a dolguk, ők az ellenzék, nagyrabecsülés érte. Csak megjegyzem válaszként, ugyanolyan ellen tmondás jött volna abból is ki, ha az ő kívánságlistájukat raktuk volna össze. Itt arról van szó, hogy mi megfelelő intézkedésekkel – ahogy Bod Péter képviselőtársam rámutatott már – meg akarjuk élénkíteni a gazdaságot, olyan politikát követünk, amelyben a fennmaradás kényszere jobb teljesítményre sarkall, ennek végén a növekedés a gazdaság természetes állapotává válik, s amikor a mai kisvállalkozói szektor 20 – 20 százalékos növekedést ér el évente, amikorra vegyesvállalatok évi 10 – 20 százalékkal bővítik tel jesítményüket, akkor egy gyorsan ebbe az irányba átalakuló gazdaság képes lehet az európai átlagos növekedés elérésére. Programunk súlyos örökségről is beszél, munkanélküliségről és más szociális problémákról. Nem titkoltuk, de egyidejűleg a segítés szándé kát is kifejezésre juttattuk, és ennek a megszervezésére éppen ezért az első, amit kértünk ettől az Országgyűléstől, hogy a kormányzati munkát is
