Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
229 Ez egy nagyon szerteágazó, bonyolult problémakör, és az idő rövidségére való tekintettel csak egyetlenegy kérdésével foglalkoznék, ez pedig az, hogy meddig ülnek még jól meg nem érdemelt helyükön ebben az országban azok, akik az ország, a települések, a mezőgazdaság, az ipar lezülléséért felelősek? (Taps a jobboldalon.) Ami az államigazgatást, ami a tanácsrendszert, ami a megmaradó tszeket illeti, úgy gondolom, hogy o ptimista lehetek, mert a lezajlott választás, az önkormányzati választások és a leendő földtörvény ebben a kérdésben lehetővé teszi, hogy azok dönthessenek vezetőik sorsáról, akik erre illetékesek. Az állami vállalatok esetében azonban nem vagyok optimista . Itt a leendő kormánytól várom azt, hogy kidolgozza azokat az eljárásokat, amelyekkel megszabadulhatunk szakmailag alkalmatlan vezetőinktől, megszabadulhatunk azoktól, akik a minimális erkölcsi szintnek sem felelnek meg és ugyanakkor biztosíthatjuk a tová bbi működés lehetőségét azok számára, akik az előző két feltételnek megfelelnek, mindannyiunk hasznára. A magam részéről egyetértek dr. Szűcs István képviselőtársam javaslatával, miszerint az állami vállalatok élén pályázatokat kellene kiírni, de még az id ei év során, attól függetlenül, hogy az ott levő igazgató megbízatása mikor jár le. (Taps a jobboldalon.) Ezzel azt hiszem, igazságosan el lehetne dönteni mindenkinek a további sorsát, és biztosítani lehetne, hogy a társadalmi igazságérzet is sérülésmentes en kielégülést nyerhessen. Tisztelt Hölgyeim! Uraim! Véleményem szerint egy ország népe várja azt, hogy ebben a kérdéskörben lépjünk. Ha jól lépünk, akkor egyrészt a gazdaság ebben sokat nyert, ha lépünk, akkor sokat nyerhet a Kormány is, a Parlament is ez zel, hiszen egy olyan hatalmas erkölcsi tőkéhez jutunk, amelyre a későbbiekben szükségünk lesz a nagyon is népszerűtlen intézkedések meghozatalakor. Ha nem lépünk, akkor viszont úgy gondolom, hogy becsületünk nagyon gyorsan kitelik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Következik Bretter Zoltán képviselő, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Bretter Zoltán (SZDSZ) BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előre kell bocsátanom, hogy a Kormány rendkívü li módon rövidített programjának művelődéspolitikai részével kapcsolatosan szemléleti kifogásaim alig vannak. Jómagam is nagy örömmel látnám, ahogy sorra újjáélednek hagyományaink, már amik vannak, hogy korszerűsödjön az iskola, ahogy tud, hogy az oktatási rendszerben ne legyenek zsákutcák sehol, hogy a magyar diákok mind nagyobb számban áramoljanak külföldre és a külföldiek Magyarországra, hogy a tanár régi méltóságában ragyogjon megint, hogy a kutatás és oktatás intézményei essenek egybe; hogy a műszakit echnikai színvonal folyamatosan és meredeken emelkedjék mind följebb, hogy a tudomány játsszon kulcsszerepet, hogy több figyelem és gondoskodás őrizze a közgyűjtemények sikerét, hogy a tömegtájékoztatás ne váljon a pártküzdelmek színterévé, hogy tökéletes legyen a sajtószabadság. Mindezzel tulajdonképpen egyetértek, és ezzel körülbelül fel is soroltam a Kormány művelődéspolitikáját is. E kormányprogramból azonban hiányzik két igen lényeges dimenzió. Az egyik a látlelet, a diagnózis arról, hogy milyen is az a társadalom, az a művelődés, amelyet a kormányzat örökölt, amelyet nyilván szándéka megváltoztatni. Ebben a vonatkozásban csak odavetett kiszólások vannak. A másik az elvek lebontásának, valósággá rendezésének dimenziója. Ebben a vonatkozásban nemigen der ül fény arra, hogyan, milyen eszközrendszerrel kívánja a Kormány megvalósítani elképzeléseit, mit helyez előtérbe és mit szorít hátrébb, hiányoznak a programból a fájdalmas döntések; milyen intézményrendszer szolgálja legjobban a Kormány elveinek valóravál tását, és végül, ám legelsősorban: miből és hogyan kíván gazdálkodni a Kormány, hogy a művelődés területén valóban itt legyen az ígéret földje, a nemzeti megújulás.
