Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 3. csütörtök, az Országgyűlés 2. ülése - Bejelentés a kormányalakítási megbízásról: Göncz Árpád a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR.:
3 fiatal korában ismertem. Többékevésbé egy helyről indultunk el politikai pályafutásunkban. Mindkettőnkre és mindkettőnk alakulására azt hisz em, döntő hatással volt Kovács Béla személye. Igazán komoly politikai tevékenységet Antall József 1956ban fejtett ki először. Közel állt Bibó István köréhez, részt vett annak a nyilatkozatnak a megszövegezésében, amely 1956 mondanivalóját összefoglalta, é s mindannyiunk számára iránymutatóan képviseli ma is. Ennyi idő alatt módom volt megismerni erkölcsi, szellemi adottságait. Mindig csodálkoztam rajta, hogy milyen mély történelmi, alkotmányjogi és jogi ismeretekkel rendelkezik Szent meggyőződésem, hogy a f eladatnak, ami előtt áll és ami nagyon komoly feladat, valószínűleg az első lépéseket kell megtennie mindannyiunk segítségével - egy új ország felépítésének útján. Én kiválóan alkalmasnak tartom rá: meg fogja tudni tenni ezeket a lépéseket. Mindezt azért m ondom, hogy személyes tapasztalataim alapján - amelyek talán közelebbiek, mint az Önök pusztán politikai tapasztalatai - állíthassam, hogy Antall Józsefet tökéletesen alkalmasnak tartom erre a feladatra. (Hosszan tartó taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megkösz önöm Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének bejelentését. Megkérdezem dr. Antall Józsefet - akit Göncz Árpád kormányalakításra kért fel - kíváne élni a szólás lehetőségével. (Igen.) Igen? Tessék. Felszólaló: dr. Antall József (MDF) ANTA LL JÓZSEF, DR.: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felelősség súlya, amely reám hárul - minden biztató szó ellenére, amelyet Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr mondott - óriási. Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, úgy gondoltam, hogy kormányalakítási kí sérletre vállalkoztam. Szeretném, ha a magyar alkotmányosság új korszakában egy szokásjogot, egy gyakorlatot kezdenénk azzal, hogy a legnagyobb politikai párt vezetője vállalkozhat először a Kormány megalakításának kísérletére. Szeretném hinni, hogy az Önö k segítségével és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar országgyűlésnek felelős első kormányt. Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ebben a kérdésben. Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egykét feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom" hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzetből, ebből a válság küszöbén á lló helyzetből, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőrizzük és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük. Azt hiszem, hogy bármit teszünk, az első, hogy bizalmat kell kérnünk. Most nem egy kormány bizalmát kérem alkotmányjogi szempontból, hiszen nem is tehetném, de kérem az Önök és kérem a magyar nép bizalmát ahhoz, hogy megte gyük az első lépéseket e történelmi lehetőség kihasználása érdekében. Magyarország számára sokszor és sok alkalommal voltak lehetőségek, sok alkalommal tűnt úgy, hogy lehetőségünk van egy jobbat, egy szabadabb, függetlenebb Magyarországot megteremteni. Azt hiszem, most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni. De nem lehetnek illúzióink. Bármennyire kedvező a nemzetközi helyzet, ha összehasonlítjuk akár a II. világháborút követő időszakkal, akár 1956 nemzetkö zi környezetével, mégsem beszélhetünk arról, hogy körülöttünk már minden megoldódott, és felhőtlen külpolitikai körülmények között vállalkozunk erre a lépésre. Nehéz nemzetközi körülmények között, számos támogatót magunk mögött érezve ugyan, de önmagunk el határozásával, önmagunk tehetségével és akaratával érhetünk csak el célt. Éreznünk kell azt, hogy vannak más erők is, éreznünk kell azt, hogy nem mindenki kívánja a mi sikereinket - sem a haza határain kívül, sem a haza határain belül. Éppen
