Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 3. csütörtök, az Országgyűlés 2. ülése - Bejelentés a kormányalakítási megbízásról: Göncz Árpád a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke - ELNÖK (Szabad György):
4 ezért azoknak, akik egy független, többpártrendszeren alapuló demokratikus Magyarországot akarnak valóban, egymással politikában versengve, de az alapkérdésekben együttműködve, kell kormányzatként és ellenzékként előre haladnunk. Ha nem tudjuk bemutatni a világnak azt, hogy Magyarországot felelősségteljes politika irányítja akár a kormányzat, akár az ellenzék oldaláról, ha nem tudjuk megmutatni azt, hogy a külpolitikai és belpolitikai feltételek közepette mi magunk mindent megteszünk azért, hogy Magyarország politikailag stabil, gazdaságilag felfelé emelkedő legyen, akkor a veszélyek óriásiak lehetnek. Nekünk a nemzetközi pénzvilág bizalmát is meg kell nyernünk és meg kell tartanunk. Nem lehetnek illúzióink e téren. Csak akkor haladhatunk előre, hogyha a nemzetközi pénzvi lág bizalmát élvezve, Magyarországon befektetésekre kerül sor, mozgósítani tudjuk a magyar nép gazdasági és politikai erőit annak érdekében, hogy bizalommal tekintsen a jövőbe. Én bizalmat kérek most ehhez a kísérlethez, bizalmat kérek ahhoz, hogy megalakí thassuk Magyarországnak a választásokat követő első koalíciós kormányát, és ez az első koalíciós kormány azoknak a politikai erőknek az összefogását jelenti, amelyek a választási szövetség keretében is már együttműködtek. Mi azt szeretnénk, hogyha a fennál ló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttműködés lehetősége az ellenzékkel, az ellenzék különböző pártjaival, és hogy a magyar Országgyűlés egy olyan közös otthona legyen a magyar politikai életnek, aho l kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva, most már a magyar nép közös felhatalmazásával - a Parlament bármely politikai pártjához tarto zó, vagy független képviselő - ebben az értelemben egy közösséget alkosson. Mert szemben állhatunk egymással, de egy kérdésben - abban, hogy valamennyien a parlamentarizmus és a politikai többpártrendszer hívei vagyunk egyeknek kell lennünk, mert arról meg lehetünk győződve - bár bízom abban, hogy erre soha többé nem kerül sor és ezt csak elméletileg mondom - ha itt még egyszer egypárti diktatúra lenne, akkor ebből az Országgyűlésből nem sokan maradnának szabadlábon. (Derültség, taps.) Ez a tudat tartson be nnünket össze, bármelyik oldalról jöttünk. Ez az, ami mindnyájunkat összeköthet. Ez a közös örökségünk és a magyar alkotmányosság, amire büszkék lehetünk. A magyar alkotmányjogi fejlődés a messze középkorba nyúlik vissza, és politikai gondolkodásunk meghat ározásába nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra Szent István is korszerű elveket vallott - és ez meghatározó. A magyar parlamentarizmus, a parlamenti kormányzás szempontjából 1848, ez a forradalom és szabadságharc, egyben alkotmányos forradalom volt és ezt soha ne felejtsük el. Ennek az alkotmányos forradalomnak, a súlyos abszolutizmus esztendei után bárhogy is vitathatjuk történelmileg, politikailag 1867 után megszületett Magyarországon egy olyan korszaka, amely ezt az országot közelebb hozta Európa nyugat i feléhez, mint bármikor volt. Ez a történelmi örökség együttesen kelt, hogy meghatározza a mi magatartásunkat. Megőrizzük mindazt a múltból, ami jó, de most hozzá kell fognunk a jövő építéséhez, mert a magyar nép problémái megoldását, hitének visszaadását és szorongásának, belső feszültségeinek megszüntetését várja tőlünk. Én ezzel a hittel, szolgálatként kísérlem meg a számomra megrendítő és - nyugodtan mondhatom igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást teljesíteni. Köszönöm. (Elsőként Tölgyessy Pé ter az SZDSZ frakcióvezetője, majd Göncz Árpád, a Köztársaság ideiglenes elnöke és a parlamenti pártfrakciók vezetői kézfogással, a képviselők és a karzaton ülők hosszan tartó, lelkes tapssal üdvözlik Antall Józsefet.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm dr. Antall Józsefnek, akit a Köztársaság ideiglenes elnöke kormányalakítással bízott meg, most elhangzott megnyilatkozását.
