Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - KATONA TAMÁS (MDF)
196 KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérdésről szeretnék néhány szót szólni, amelyiket az ellenzék legvitriolosabb nyelvű képviselője sem vett szigorú bírálat alá, és remélem, ho gy a részletesebb kifejtés nem fogja ettől a passzustól is elvenni a kedvét. A külügyek kérdéséről. Ez a külpolitika, amelyet az új Kormány meghirdet, voltaképpen igen egyszerűen az Európába való visszatérésnek a külpolitikája, hiszen mi nem az Európába va ló bebocsáttatásért kopogtatunk, hanem vissza szeretnénk térni egy olyan kontinensre, amelyiktől lélekben Szent István óta soha nem szakadtunk el, sem a török hódoltság idején, sem az elmúlt évtizedekben; és talán viszünk is valamit mi is, értéket ebbe az Európába. Egy olyan Európába, amelyik most, a kettéosztottság időszaka után az egységesülés korszakába lép, amelyik meg fogja teremteni a maga együttműködési és biztonsági rendszerét. És éppen ez az, éppen emiatt mondhatjuk el, hogy a Varsói Szerződés volt aképp máris túlélte önmagát, éppen ez teszi lehetővé, hogy a Kormány felelősen megvizsgálja minden külpolitikai, katonapolitikai és jogi vonatkozást, valóban tárgyalásokat kezdhessen erről a nagyon kényes témáról. Csatlakozni szeretnénk az Európa Tanácshoz , és az álmaink között szerepel az Európai Közösséghez való csatlakozás is. Ez azt jelenti, hogy a külpolitikában bizonyos dolgok – hogy ezt a divatszót használjam – felértékelődnek. A kultúra kérdése. A kulturális kapcsolatok kérdése, és a piacgazdálkodás jóvoltából a külkereskedelem, a külgazdasági kapcsolatok, a konzuli munka kérdése; és nyilván az új Kormány külpolitikájában ennek majd meg lehet találni a következményeit. Nagyon örültem annak, hogy Tamás Gáspár Miklós képviselőtá rsamnak a kisebbségekről szóló javaslatába bekerült egy szó. Az a szó, hogy: regionális. Tudniillik igen fontos az ország szempontjából ezekben a régiókban való szerepvállalásunk. Egyrészt itt van a DunaAdria együttműködés. Nekünk mindenáron el kell kerül ni mindenféle egyoldalú elkötelezettségnek vagy függésnek a csapdáját. Földrajzilag, politikailag és gazdaságilag egyformán több irányban kell tevékenykednünk. Elsőrendű fontossága van annak, hogy egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködést alakítsunk ki éppen azokkal a szomszédainkkal, akik az emberi jogok normáit, a kisebbségek egyéni és kollektív jogait elismerik és a gyakorlatban is megvalósítják. A pentagonáléban – és itt, kérem, ne gondoljanak az amerikai külügyminisztérium nevére – való együttműköd és az nem valami elzárkózási törekvés, hanem éppen ellenkezőleg: segíti az európai integrációhoz való csatlakozásunkat, és kapcsolódik az európai bizalomerősítő értekezlet folyamatához. Fontos eleme lehet ennek az új alapokra helyezendő nemzetbiztonsági po litikának. Megakadályozhatja az elszigetelődésünket. És kérem, egy kis országot nemcsak az egyoldalú függés, nemcsak a kiszolgáltatottság fenyeget, hanem az elszigetelődés is egy ilyen veszély. Ha Európához csatlakozunk, európai módra kell élnünk, és éppen ezért igen fontos, hogy a kisebbség kérdését határokon belül és kívül megpróbáljuk értelmesen és tisztességesen kezelni. És ezen a ponton a belpolitika is külpolitika értékű. A magyar út vonzó és követendő példa egy egész régió számára, egy másik régió sz ámára, amelyikből szintén nem szakíthatjuk ki magunkat. Arra a régióra gondolok, amelyik a Baltikumtól Bulgáriáig terjed, amelyik most teszi meg a maga határozott vagy tévetegebb lépéseit Európa felé, a demokrácia felé. És ezek a magyar utat követendő péld ának tartják. Ezért fontos, hogy mi minden kisebbségnek ebben az országban – legyen az akár nemzetiségi, akár vallási, akár országgyűlési kisebbség – minden jogot megadjunk, olyan körülményeket teremtsünk, hogy ebben az országban minden kisebbség otthon ér ezze magát. Kérem, itt nem Mucsa lesz, nem a félelem országa lesz, nem árvalányhajas nosztalgiaország lesz; egyszerűen demokrácia lesz. Minden jelző nélküli demokrácia. És kérjük az ellenzéket, hogy igenis, bírálatával segítse a Kormány munkáját, mert ez a dolga; segítse, mert ez a demokrácia egyik ható- és hajtóereje. A kormányprogram mindig diagnózis, de az
