Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BOSSÁNYI KATALIN (MSZP)
180 Ezzel kapcsolatban ki kell térjek a regionális egyezményeinkre. Itt annyiban ki kell igazítanom az elhangzott kormányprogram ot, hogy az AlpokAdria együttműködés erősen regionális, még csak országrészekre kiterjedő volt, és főleg a legutóbbi bécsi találkozás után DunaAdria közösséggé bővült. Kibővült a résztvevők száma, Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria és Magyarország négyes éből egy ötös lett Csehszlovákia csatlakozásával. Ami a külgazdasági programot illeti, szükségképpen összefonódik benne a politikum az ökonómiával – ezzel csak egyet tudunk érteni, akárcsak az új honvédelmi doktrínáról szóló utolsó bekezdéssel, amely termé szetesen majd részletesebb kifejtést is igényel, akárcsak az 5. pontban megcsillantott összeurópai biztonság kérdése. Szeretném elmondani, hogy mindezek a dolgok nemcsak materiális diplomáciai kérdések a szemszögünkből nézve – nemcsak az általános európai helyzetre, hanem elsősorban a szomszéd népekhez való kapcsolatainkra gondolok, hanem mentalitásbeli és lélektani dolgokat is felvetnek követelményként. Hazánk függetlensége természetesen valamenynyiünknek szent, azonban fel kell készülnünk arra, hogy a XI X. századnak végérvényesen vége van, lassan a XX.nak is – a gondolatvilágára gondolok – , a XXI. század az államok föderációja felé mutat, és ha abban részt akarunk venni, akkor meg kell szoknunk azt a gondolatot, hogy egy ilyen közösségben nemzeti szuvere nitásunk tekintélyes részéről le kell majd mondanunk. Erre már most gondolnunk kell, oktatásügyünkben, politikai nevelésünkben az irányt erre kell vennünk azért, hogy ezt a gondolatot időben megszokjuk. Ez önkorlátozásokat jelent, néha a szuverenitás felad ását (A képviselők tapsa jelzi a felszólalási idő leteltét.) – gondolok az 1992es európai közösségi tervezetre. Ha valaki elolvassa, látja, hogy teljes mértékben igazam van. Számot kell vetni azzal, amelyet a program finoman úgy fogalmazott meg, hogy "sze mléleti torzulások még vannak" – szintén ön- és közösségi nevelő munkára van szükség. Örömmel elfogadjuk és támogatjuk a leendő miniszterelnök külpolitikai programját. Ehhez apportként a külföldi kereszténydemokrata pártokkal való intenzív és széleskörű ka pcsolatainkat tudjuk hozni, valamint valóban a felebaráti szereteten és szolidaritáson alapuló keresztény etikai meggyőződésünket. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm dr. Karcsay Sándor képviselőtársam felszólalását. Több képviselőtársunk türel metlen volt, hogy az öt percet túlhaladta a beszéd. Sajnos, csak javaslatot tehettem arra, hogy lehetőleg 5 percig folytassák képviselőtársaim a felszólalásaikat. Ezt korlátozni csak az Országgyűlésnek áll jogában. Én azt kérem a következő felszólalóktól, hogy szíveskedjenek lehetőleg az 5 perc felszólalási időt betartani, mivel nagyon sok képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. (Mozgás. Közbeszólások: szavazzunk!) Kérdezem képviselőtársaimat, óhajtják, hogy a Parlament megszavazza a felszólalás határi dejét? (Igen.) Kérem, akkor szavazást rendelek el. Most kérem szavazni. (Felkiáltások: Mire szavazzunk?) Arról, hogy öt percig tarthat egyegy felszólalás. (A szavazás megtörténik: 204 "igen", 21 "nem" szavazat, 3 tartózkodás.) Határozatilag kimondom, hogy 204 "igen" szavazattal, 21 ellenszavazattal és 3 tartózkodással az Országgyűlés megszavazta, hogy a felszólalás ideje öt percig tarthat. Köszönöm. A következő felszólaló Bossányi Katalin, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Átadom a szót. Felszólaló: B ossányi Katalin (MSZP) BOSSÁNYI KATALIN (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Igyekszem rövidre fogni; a kormányprogram gazdaságpolitikai elgondolásaihoz szeretnék néhány kritikai megjegyzést fűzni.
