Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
177 Az ülés megnyitása ELNÖK (Vörös Vince) : Tisztelt Országgyűlés! Jó napot kívánok minden képviselőtársamnak és kedves vendégeinknek! Mai ülésnapunkat megnyitom. A jegyzői teendők ellátására Balogh Gábor képviselőtársama t kérem fel, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. A Kormányprogram vitájának folytatása ELNÖK (Vörös Vince) : Munkánkat a kormányprogram vitájával folytatjuk. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy eddig 42 képviselőtársunk jelezte hozzászólási szán dékát (Zaj.) . A tegnap jelzett elvek szerint ellenzéki képviselő hozzászólását kormánypárti képviselő hozzászólása követi. Természetesen mód nyílik arra is, hogy a vita közben képviselőtársaim felszólalásra jelentkezzenek, ha kedvük és energiájuk lesz err e. Tekintettel a nagyszámú hozzászólásra, a Házbizottság állásfoglalásával összhangban kérem képviselőtársaim segítségét abban, hogy a hozzászólások időtartama lehetőleg az 5 percet ne haladja meg. Így lehetőség nyílik arra, hogy mindenki számára biztosíts uk a felszólalás lehetőségét. Tájékoztatásul ismertetném az első 6 hozzászóló nevét a felszólalások sorrendjében: elsőként SzentIványi István (Szabad Demokraták Szövetsége) másodikként dr. Karcsay Sándor (Kereszténydemokrata Néppárt) harmadikként Bossányi Katalin (MSZP) negyedikként Szűcs István (Magyar Demokrata Fórum) ötödik Frajna Imre (FIDESZ) hatodik Oláh Sándor (Független Kisgazdapárt) Elsőként megadom a szót SzentIványi István képviselőtársamnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: SzentIványi István (SZDSZ) SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram külügyi fejezetének vitájához kívánok hozzászólni, ezt a vitát kívánom megnyitni. A kormányprogram külügyi fejezete valóban nemcsak a korm ányprogram része, hanem egy hosszabb távra szóló, új orientációváltást meghatározó, megalapozni hivatott politikai állásfoglalás kell, hogy legyen – kellene, hogy legyen. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a majdani kormányprogram kivitelezésében, s már most a vitájában is az ellenzék felelőssége is óriási. Nekünk is részt kell vennünk ennek kialakításában, s ugyanakkor bírálva azt, egyértelmű álláspontot kell kifejtenünk egy majdani, általam lehetségesnek tartott konszenzus érdekében. Ebben a kormányprogramba n értelemszerűen nincsenek határidők, hiszen nem négy évről van szó. A bemutatkozó Kormány és annak elnöke most olyan programot terjeszt elő, amely a végleges elszakadás programja kell, hogy legyen, a nagy váltás programja, az új orientációkeresés program ja. Ebből a szempontból örvendetes, hogy a program kiemelt helyen, ha nem is kiemelt terjedelemben, de tükrözi a magyar népnek azt az általános óhaját, amely a Varsói Szerződésből való kiválásban, a kiválás követelésében ölt testet. Ezt a követelést a legt eljesebb mértékben támogatni tudjuk, mi magunk már itt az Országházban is felvetettük, most mégis szükségét érzem annak, hogy valamelyest érveljek, valamelyest álláspontunkat világossá tegyem, hiszen az utolsó fél mondat némileg eltér attól, amire vélemény ünk szerint szükség van, amit meg kell cselekednie azon bátor férfiak testületének, akik most az ország vezetésére vállalkoztak.
