Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
178 Szükség van tehát a Varsói Szerződésből való kiválásra minél gyorsabban, minél határozottabb lépésektől övezve. Megvan az erköl csi felelőssége is és az erkölcsi felhatalmazása is a Parlamentnek, az új Kormánynak, s e felhatalmazás alapja az az immár 34 éve tett kormánynyilatkozat, amely akkor külső erőszak, külső körülmények következtében nem emelkedhetett törvényerőre, de mindann yiunk – az itt ülők közül mindannyiunk – gondolkodását alapvetően meghatározta. Ez tehát azt a kötelezettséget rója ránk, hogy minél hamarabb tárgyalásos úton kezdjünk a kérdés végleges és megnyugtató megoldásához. Szükséges a tárgyalások előtt a deklaráci óra, a 34 évvel ezelőtti felhatalmazásra hivatkoznunk. Szükséges nemcsak azért, mert mindannyian legitimitásunkat az 56os forradalom szent eszméiből merítjük; szükséges azért is, mert ki kell jelölnünk tárgyalási pozícióinkat. Kedvező tárgyalási feltétele ket kell elérnünk valamennyi tagállammal, de elsősorban a Szovjetunióval szemben is. Világossá kell tennünk, hogy minden nap, amelyet a szerződésen belül töltünk, engedmény a részünkről, a magyar nép nagylelkű ajándéka, türelmének bizonyítéka, amit értékel niük kell azoknak, akikkel a szerződés jövőjéről tárgyalunk. Másodsorban ki kell mondanunk a Varsói Szerződésből való kilépést minél határozottabban és erőteljesebben azért is, mert ugyan mindenki úgy gondolja ma már a világon – minden politikai elemzés és politikus – , hogy a Varsói Szerződés elvesztette értékét, elvesztette létjogosultságát, már valójában nem is létezik, de ha a felmondására és feloszlatására vonatkozó határozott lépéseket nem tesszük meg, akkor valójában még sokáig létezik, még sokáig gúz sbaköthet minket, még sokáig behatárolhatja mozgásterünket. Valamint azért is sürgető és helyes javasolnunk a kilépést, mert hiszen látjuk, hogy az európai rendezés útjában álló egyik nagyon komoly akadályt éppen a Varsói Szerződés képezi. Tudjuk, hogy egy ik társunk már féllábbal kilépett belőle – KeletNémetországra gondolok – , másik felét azonban most visszatartani kívánják. Mi sokat teszünk a német egység érdekében – azt hiszem – valamennyien, akik itt jelen vagyunk. Egyetértünk a kormányprogramnak azokk al a soraival, amelyek a német egység támogatásáról biztosítják a politikát, ugyanakkor nem tettünk meg még mindent, nem segítettük őket ahhoz, ami magunkat is segítene, hogy a legfőbb akadályt elhárítsuk a német egység útjából. Ezért tehát ceterum censeo – bár tudom, hogy több bizottság, köztük a mi bizottságunk is behatóan foglalkozik e kérdéssel – , javaslom a majdani Kormánynak, hogy ezt tartsa napirenden, és sürgősségének és fontosságának megfelelően kezelje. (Zaj.) Elnézést, nem tudom, vane 5 perc? En gedjék meg, hogy még két gondolatot rövid formában közzé tegyek. Ez most már valóban rövid lesz. Azt hiszem, senki nem kételkedik abban, hogy a megbízatást kapó új Kormány ereje legjavát kívánja kifejteni a nemzetiségi kérdésben. Ám a kormányprogram iránye lveit olvasva, nem vagyunk abban igazán biztosak, hogy tudják ise, hogyan fejthetik ki a legjavát a kérdésnek? Ma a nagy átalakulás közepette nagy és új lehetőségek adódnak a Kormány számára az új európai architektúrában, a Helsinki II. Szerződésben. Mód van arra, készség mutatkozik a vezető nyugati országok részéről is, hogy az alapvető nemzetiségi jogokat kodifikáló, rögzítő követelményrendszert felállítsuk, ebben mi részt vegyünk, és ezt az Európához való csatlakozás feltételeként szabjuk minden ország számára, természetesen beleértve Magyarországot is. Azt hiszem, ez fontos nemzeti érdek, és nem került sor megemlítésére. Hiányoltuk a kormányprogramból a regionális együttműködések említésének szükségességét. Tudjuk, hogy Magyarország részese ilyen kezde ményezéseknek. Tudjuk, hogy történelmi együttműködések, történelmi tapasztalatok kötnek össze minket Lengyelországgal. Én azt gondolom, hogy a kormányprogramnak, és a Kormány majdani tevékenységének igenis erre a regionális együttműködésre sokkal hangsúlyo sabb figyelembevétellel kell irányulnia, mint ahogy a kormányprogram teszi. (Taps.)
