Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
165 Ez a kormány vállalja, hogy néh ány hónap leforgása alatt kialakít egy ütőképes és korszerű közigazgatási, szervezeti és működési rendet, inflációellenes és vállalkozásélénkítő programot indít be, felülvizsgálja a kiemelkedően fontos és sürgős kérdések megvalósítási lehetőségét. Ilyen pé ldául a budapestbécsi világkiállítás, a dunai vízlépcső, a létminimum alatt élő nyugdíjasok helyzete, a környezetvédelem jogi szabályozása, valamint a szovjet csapatok kivonásának optimális lebonyolítása. Eközben hitelesen feltárja az ország valódi helyze tét, és ennek, valamint a gyors program tapasztalatainak a figyelembevételével kidolgozza és nyilvánosságra hozza az ország újjáépítésének részletes hároméves programját. Nem hiszem, hogy jogos lenne bármely olyan kritika, amely túl kevésnek tartja a konkr ét cselekvési programot ahhoz képest, hogy egy most alakuló testületről van szó, amely még nincs is információknak a birtokában. Koalíciós kormány vázlatos programját ismertette a kijelölt miniszterelnök, és én azt hiszem, hogy ezt a programot mindegyik ko alíciós partner magáénak érezheti. Ez pedig nagyon fontos körülmény. Úgy gondolom, hogy a koalíció egységének, a kormány sikeres, összehangolt működésének ez az egyik legfőbb biztosítéka. Ráadásul ez az örvendetes eredmény – a földkérdésen kívül – alig igé nyelt jelentősebb politikai egyeztetést a partnerpártok között. Ennek az oka egyszerű. Azt gondolom, eszmeileg, politikailag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek szövetségre, amelyek erőiket egyesítve vállalják azt a szolgálatot, amelyet történe lmünknek a sorsdöntő órájában az ország kormányzása jelent. Az ilyen szoros eszmei közelségben álló pártok koalíciója valóban az erők egyesítését jelenti, a kormányzás irányvonalának a határozottságát nem gyengíti, hanem éppen erősíti, szemben az egymástól távolabb álló pártok kényszerházasságával, ahol az energiák jó részét törvényszerűen a belső egyeztetések emésztik fel, ami ráadásul következetlen döntésekhez vezethet. Ilyen érdekházasság lett volna a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fó rum között létrejövő esetleges nagykoalíció, amelyről a Magyar Demokrata Fórum elnöke, az azóta kijelölt miniszterelnök következetesen úgy nyilatkozott, hogy az csak szükséghelyzetben elfogadható megoldás. Ilyen szükséghelyzetnek vélték sokan azt a közjogi csapdát, amelyet a kormányzati kérdésekre is kiterjesztett kétharmados szabály jelentett. Ebből a csapdából azonban – mint ismeretes – a legnagyobb ellenzéki párt felelősségteljes közreműködésével sikerült kijutnunk. Ez a megállapodás alapozta meg egy mod ern parlamentáris rendszer működésének a feltételeit, de ez teremtett lehetőséget egy ütőképes, erős és egységes koalíciós kormány felállítására is, amely remélhetőleg elég határozott lesz a szükséges és elkerülhetetlen döntések meghozatalához; olyanokéhoz , amelyek képesek a káros folyamatokat megállítani, és az országot elindítani a gazdasági felemelkedés útján. Ezeket a döntéseket a kormány csak akkor képes megtenni, ha élvezi a szabadon választott parlament és a magyar nép bizalmát; akkor, ha ezeknek nem csak a közvetlen, sokszor kellemetlen hatását érezzük, hanem elhisszük a kormánynak, hogy intézkedései megalapozottak, és belátható időn belül meghozza azokat a pozitív változásokat, amelyeket mindannyian saját életkörülményeinkben érezni fogunk. Jól tudom , hogy a korábbi kormányok is változást ígértek, és azok, akik bíztak az ígéretekben, mindannyiszor keservesen csalódni voltak kénytelenek. Mi a biztosítéka, hogy nem járunk most is ugyanúgy, mint korábban? Miért más ez a kormány, mint elődei? Úgy gondolom , sok különbséget lehetne felhozni. A legfontosabb azonban az, hogy ez a kormány egy alapvetően más rendszer kormánya. A pártállam kormányát vezérelhette a legjobb szándék, segíthették a legkiválóbb szakemberek, a működésképtelen rendszerben törvényszerűen működésképtelen a kormány is. A demokratikus társadalmi berendezkedés a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a kormány képes megvalósítani szándékait, és be fogja váltani ígéreteit. Az a társadalmi rendszer, ahol a hatalom ellenőrizhető, és ha nem jól működik , leváltható, ahol a hatalom forrása és alapja nem az erőszakszervezet, még kevésbé az idegen katonai erő, hanem a szabad választásokon megnyilvánuló közakarat, ahol a rendszeresen ismétlődő szabad választások kényszerítik a kormánypártot vagy
