Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
150 lehetővé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való kiterjesztését a gyakorlatban is, ennek egyik alapkövetelménye az, hogy az oktatási rendszerben olyan alsó, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bérmelyik iskolatípus a maga keretén belül teljes képzést adjon, de tovább is lehessen lépni mindegyikből. Meg kell valósítani a teljeskörű t anszabadságot, ez jelentse a szülő jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a betekintésre az iskolában folyó munkába. Meg kívánjuk szüntetni a gyermek és a szülő kiszolgáltatottsági érzését az iskolában. Az iskola nem hatóság. Egyszersmin d helyre kell állítani a tanár, a nevelő méltóságát, meg kell szüntetni a felsőbbségnek és más hatalmi tényezőknek való kiszolgáltatottságát. Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítójává a szülők, tanárok, nevelők és az iskolát működtető önkormányzat v agy szervezet képviselőiből álló iskolaszék legyen – majd az egyetemi autonómia megszilárdulása után a felsőoktatási intézményeknél ugyanerre kerüljön sor. Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat – az ésszerűség határain belül – , és fel kell szám olni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezetett. Nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvi óvodába, iskolába járhasson. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve akár a szomszédos országbeli nyelv a magyar nyelvet beszélők számára. Az egyetemek és főiskolák a magyar ifjúság európai szinten képző intézményei legye nek – de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben a magyar kutatóintézeti hálózat egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét. Ettől elválaszthatatlan – a kormány megít élése szerint – a kutató, a fejlesztő és az egyetemi felsőoktatási intézmények, a tudományos műhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik, ezért a kormány a kutatásra korszerű, alapvetően pályázati formába n, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni. A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket egyben – más, tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett – a te chnológiai tudományos központok és valódi univerzitások szervezőivé kívánja tenni. A főiskolai és egyetemi diplomáknak az átalakulás egyik eredményeként meg kell felelniük az európai követelményeknek. A kormány kívánatosnak tartja a tudományos minősítési r endszer átalakítását, és az európai normákhoz való illesztését – a korábbi, szovjet mintára kialakított rendszer helyett. Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a népfőiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és szakmai anyag ellátásával kell támogatnia az öntevékeny művészeti mozgalmakat is. A művészeti élet minden területén maguk a művészek választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot, amel y a szakterület érdekeit képviseli; védi és minősíti tagjait. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a közgyűjteményekre, levéltárakra, könyvtárakra és múzeumokra, illetve a Rádió, a Televízió és a Filmgyár archívumaira, több gondot és pénzt szeret nénk fordítani a muzeális értékek állagának megóvására is. Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális közélet sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy a társadalmunkat me gosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülnie. Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok között i politikai küzdelmek színterei legyenek, és meg kell akadályozni azt, hogy a nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti irányzat vagy üzleti érdekcsoport sajátítsa ki. Ezek élére ezért olyan pártatlan,
