Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 15. kedd, az Országgyűlés 4. ülése - A megyei lapok eladását vizsgáló bizottság megalakításáról szóló Országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSENGEY DÉNES (MDF)
125 esetében nem túlságosan élesen eltérő álláspontot terjesztett elő. Ezzel szemben én úgy látom, hogy a három álláspont abban különbözik egymástól, hogy egy kialakult helyzetet a magyar írott és elektronikus s ajtóban kialakult helyzetet a tisztázatlan privatizációs folyamatokat milyen mértékben kívánja tudomásul venni, illetve milyen mértékben kívánja feltárni. Senki sem vitatja Fodor Tamás és a Szabad Demokraták előterjesztésének jogosságát. A Springer ügy csa kugyan arcpirító botrány volt, és mindannyian méltán kívánjuk ennek a kivizsgálását, mindannyian méltán kívánjuk ennek az anomáliának a megszüntetését. Mindaddig, amíg a bizottság el nem mélyedt ennek a megvizsgálásában, nem lehet kizárni azt sem, hogy az MSZP vezetése, illetve az MSZP egyes alkalmazottjai, kiadó vállalatainak igazgatói, vezetői vagy a vezetés tudtával, vagy a vezetés tudta nélkül a saját szakállukra, kisebb csoportok szakállára vétkesek ezekben az ügyletekben. Azonban a bizottság a vita so rán úgy látta, hogy ez az arcpirító anomália csak felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar sajtó tulajdonlásának kérdése, illetve a magyar sajtótulajdonba, média tulajdonba a külföldi tőke bevonása teljességgel szabályozatlan, teljességgel átláthatatlan, é s a jelenlegi törvények semmi biztosítékot nem nyújtanak arra nézve, hogy bármelyik reggel ne ébredhetnénk újabb Axel Springer Budapesthez hasonló botrányra, anomáliára. Most csak az abszurditásig víve a lehetőséget, nem tudom, kizárjae azt valami, hogy a Magyar Televízió 3500 dolgozója belépjen egy később megállapítandó nevű Kft.be, és közölje velünk, hogy mostantól annak alkalmazásában dolgozik, és az épületekért pedig majd valamilyen jogi vitát még folytatnak. Természetesen ezt a túlzást azért vezettem be a gondolatmenetembe, hogy felhívjam a figyelmet rá, milyen mértékben tisztázatlan a helyzet. Tisztázatlan egyfelől a lapok és az elektronikus sajtó, különösen a helyi televízió tulajdonlásának a kérdése. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonytalan ki tárgya lhat a tulajdonos nevében, képviseletében tőkebevonásról. És az esetek többségében él a gyanú, hogy jogosulatlan személy vagy jogosulatlan testület tárgyal a tulajdonról. A másik: semmilyen módon és semmilyen mértékben nincsen szabályozva a külföldi tőke b evonása a magyar sajtó és a magyar média világába. Szeretném eloszlatni a nyilván máris felhorgadó félreértést - nem a külföldi tőke bevonása ellen beszélek. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a magyar írott és elektronikus sajtó siralmas technikai á llapotban van. A működőképesség naprólnapra való fenntartásának a lehetőségével vagy lehetetlenségével küszködik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a sajtó munkatársai, rangos és vezető munkatársai, illetve közmunkásai méltatlanul alacsony fizetésekért nyújta nak sokszor elsőrangú szakmai teljesítményt, és tökéletesen tisztában vagyunk ezért a kísértés óriási erejével, amikor felmerül, hogy másfélszeres, kétszeres bérért jobb technikai körülmények közé kerülhetnek, és meg tudjuk érteni, hogy ezek a lehetőségek eltompítják az érzékenységüket a tulajdonváltások tisztázatlanságát illetően. Azonban - mint már említettem - a tisztázatlan tulajdonviszonyok és a külföldi tőke bevonásának lehetséges mértékét illető minden normatív szabályozás hiánya miatt gazdasági kérd ések is felvethetők ebben az ügyben. De nemcsak gazdasági kérdésekről van szó. Hiszen nem az a helyzet - az esetek többségében , hogy új vállalkozások jönnek létre, új lapok alakulnak vagy új helyi televíziós csatornákat építenek ki, hanem arról van szó, hogy jól bejárt, jól kialakult olvasottságú, nézettségű, hallgatottságú fórumokat vesz birtokába egy csoport, egy privatizációs eljárás során. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon ebben a pillanatban közvéleményt lehet vásárolni, és ez a súlyosabb agg ály, amire felelnünk kell, és amiben egy megnyugtató megoldásra kell jutnia, megnyugtató javaslatra kell tenni a bizottságnak. Még nem esett szó ebben a vitában a Szabad Föld című hetilap legújabb eladásáról, ami pedig példányszámában eléri vagy meghaladja a 9, Axel Springer tulajdonba került megyei napilapnak a példányszámát, és gyakorlatilag a magyar falusi közvéleményt jelenti. A magyar falusi közvéleményt vásárolta meg egy politikailag még tisztázatlan tartalmú, politikailag, kulturálisan tisztázatlan t örekvésű csoport, hogyha jól emlékszem százmillió forintért. És itt az egyenletnek a veszélyességére az egyenletnek a tarthatatlanságára szeretném felhívni a figyelmet, felelősen nem írhatunk fel ilyen egyenleteket, hogy százmillió forint egyenlő a magyar falu közvéleményével. Tehát itt nemcsak gazdasági szabályozásról van szó, hanem feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy a sajtó - írott és elektronikus sajtó - privatizációja során részben nyugati tőkeérdekeltségek kezébe kerülése során a nemzeti
