Országgyűlési napló - 1990. Az Országgyűlés alakuló ülése
1990. május 2. szerda, az Országgyűlés alakuló ülése - Az alakuló ülés megnyitása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÉRI KÁLMÁN, az Országgyűlés korelnöke:
7 Az a monarchia, amelyre neveltek - szétesett. Összeomlott és így egy másik ábrándnak kezdtem szolgálni: az önálló Ma gyarországnak, helyesebben az önálló magyar honvédségnek - ugyanazzal a hévvel és bizalommal a jövőt illetően. Összeomlott a monarchia, és jött az őszirózsás forradalom, azt követően az első köztársaság. Reményt keltő volt, hogy most valami új születik maj d, ez a hőn várt, önálló Magyarország. De a sors nem volt kegyes hozzánk. Mert alighogy megalakult, a párizsi Nagykövetek Tanácsa, úgy minden két hétben lenyisszantott egyet hazánk földjéből, és átadta szomszédainknak. A menekülők tízezrei pedig elárasztot ták a csonka hazát annyira, hogy már nem volt másutt lakniok, mint a fedett vasúti teherkocsikban - télvíz idején is - a nagy pályaudvarok leállító vágányain. És ekkor jött a kommün, és jött a Vörös Hadsereg. Stromfeld Aurélnak, a Ludovika egykori parancsn okának parancsára én is beálltam a Vörös Hadseregbe. Abban a hitben és meggyőződéssel, hogy ezzel is csak hazámat szolgálom, és megakadályozom, hogy további területi veszteséget szenvedjen ez az amúgy is már megcsonkított ország. Furán hangzik ma, ha azt m ondom, hogy ez a Vörös Hadsereg a hadjárat végén nemcsak vörös lobogókkal ment előre, hanem nemzeti színű zászlónkkal, a pirosfehérzölddel is. És vezetőink javarésze olyan volt, akik később a Magyar Királyi Honvédségben is magas méltóságban szolgáltak. Igen, csakhogy addig ludovikás voltam és vörös katona. Így egy szép nap be kellett hogy vonuljak a Ludovika Akadémiára. Abból a célból, hogy ott valami vezérkari segédeket képezzenek ki belőlünk, valójában, hogy legyen egy gárda az ellenforradalom végrehaj tására. Így hát oda is belekerültem és harcoltam, parancsra, mint vörös katona - kik ellen? Vöröskatonák ellen! Úgy véltem, hogy miután meg kellett adjuk magunkat, mi várhat rám, hát a halál, hiszen a moszkvai kadétokkal is azt csinálták. De nem, nevelőmun kára ítéltek és így módom volt akkor már megismerni, lényegében a marxizmust. Nos, szándékosan használom most azt a szót, hogy itt Magyarország területén kellett hogy harcoljon ez a Vörös Hadsereg és így kell mondjam, nemcsak internacionális, magyar érdeke kből is és ezért pusztult el akkor ez az ország végérvényesen. Utána jött - ahogy köznéven nevezik itt - a Horthy korszak. Leigazoltak, mondván, parancsokat teljesített ez a fiatal kölyök, hát maradhat ludovikás. Nos így lettem tiszt, meg vezérkari tiszt é s szolgáltam szívvel lélekkel ezt a hazát. Fanatizálva embereimet és magamat is, és csak azért tanultam sokat, hogy minél jobban hasznosíthassanak engem, hogy végre egyszer szülőföldemre, a Szepességre bevonulhassak. Milyen furán hangzik ez most uraim, de ez az igazság. Megismerhettem közben a német hadsereget, az olasz hadsereget, de jól ismertem magyar legénységemet is és itt kijelentem, hogy semmi pénzért sem cseréltem volna ki azt a magyar bakát és magyar tüzért vagy huszárt, akár egy német gránátossal, akár egy olasz granadierivel. (Taps) Így sodródtunk az olasz és német, mondhatnám szövetségbe, együttharcba, megértem a doni katasztrófát, és mindent, ami lejátszódott itt, ebben az országban, és belevitt minket a háborúba - sőt részeket… - egé sz az 1945. májusi fegyverletételig… Ekkor Moszkvába kerültem mint parlamenter és így módom volt megismerni, most már ennek a nagy államnak a vezetéséből is valamit, amely itt állt, fenyegető közelségben, majd mint meghatározó, ebben az országban. Az 1945. évi összeomlás után új élet indult meg e hazában és ez reményteljes volt, de csak volt, mert nem maradhatott, mert hiszen nem voltunk saját uraink, hanem egy megszállott államban éltünk. De most itt állunk, és nincs tényleges megszállás, bár itt vannak mé g szovjet csapatok, de én azt hiszem és talán a miniszter úr maga is igazolja - hogy a megszállás ténye, mint olyan, nem áll fenn.
