Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 514. Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 7.470. M. E. számú rendelete az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alappal kapcsolatos kérdések átmeneti szabályozásának kiegészítéséről. - 515. Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 7.590. M. E. számú rendelete a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok vagy baloldali magatartás folytán elvesztett üzlethelyiségek, berendezési (felszerelési) tárgyak, valamint áru és anyagkészletek. - #. visszabocsátásáról.

f 688 515. 7.590/1945- M. E. sz. len rendelet korlátai között igényelni lehet az üzlethelyiséggel együtt átengedett berendezési (felszerelési) tárgyak és áru- (anyáig-) készlet visszabocsátását is. 2. §. (1) A következő §-okban „igénylő" alatt az üzlethelyiség, illetőleg a berendezési (felszerelési) tárgyak vagy áru (anyag-) készlet visszabocsátását követelő felet, „használó" alatt pepidig az üzlethelyiséget használó felet, illetőleg azt a felet kall érteni, akinek a visszabocsátani kért berendezés (felszerelés), illetőleg készlet birtoká* ban van vagy birtokában volt. (2) A jelen rendelet alkalmazásában üzlethelyiségnek kell tekinteni az ipari vagy kereskedelmi célt szolgáló irodát, rendelőt, műtermet, műhelyt, kocsiszínt, pincehelyiséget, raktárt, gyári vagy kereskedelmi üze- iriet vagy telepet is s általában olyan helyiséget, amely ipari -vagy kereskedelmi foglalkozás folytatására szolgál. 3. §. (1) Az üzlethelyiség yisszafoocsátását — amennyiben az alábbi rendelkezésekből az ellenkező nem következik — arra tekintet nélkül lehet igényelni, hogy a használó ahhoz hatósági határozat vagy szerződés alapján jutott, tekintet nélkül továbbá arra is, hogy a használó az üzlethelyiségnek első átvevője vagy ezt követő harmadik sze- , mély. (2) Mindkét fél összes körülményeinek beható mérlegelése után a méltányosság alapján kell elbírálni, hogy van-e helye visszabocsátásnak vagy a használót meg kell hagyni az üzlethelyiség birtokában. a) ha a használó a visszaibocsátani kér* üzlethelyiséget hatósági határozat alapján azért szerezte, mert az előzőleg használt üzlethelyisége valamely háborús esemény következtében elpusztult vagy egyébként használhatatlanná vált; b) ha a használónak csak a visszabocsátani kért üzlethelyisége van, az igénylőnek pedig foglalkozása gyakorlására alkalmas más üzlethelyiség is rendelkezésére áll. . (3) Az előbbi bekezdés a) pontját nem lehet alkalmpzni a hasznáig javára, ha az igénylőnek a* üzlethelyiségből való eltávotása kifejezetten az ő elhelyezése érdekében történt. (4) A (2) bekezdés eseteiben — ha ez mutatkozik méltányosnak és gyakorlatilag nehézség nélkül keresztül is vihető — az igénylő és a használó érdekét az üzlethelyiségnek közöttük való megosztása útján is ki lehet egyenlíteni. Ilyen esetben az ügy öszszes körülményeinek egybevetése alapján a méltányosság szerint keil eldönteni, hogy a . helyiség megosztásával járó költséget melyik fél köteles, illetőleg a felek milyen arányban kötelesek viselni. (5) Az, aki az üzlethelyiségnek albérlője volt, az üzlethelyiség visszabocsátását nem igényelheti. 4. §. (1) Az üzlethelyiség visszabocsátása esetében a használó az alábbi reridelkezések szerint megtérítést követelhet azokért a szükséges és hasznos beruházásokért, amelyek azután létesültek, hogy az ifíénylő az üzlethelyiséget elvesztette. (2) Olyan beruházásokért, amelyeket a használó maga létesített, azoknak meglevő jelenlegi értéke erejéig jár megtérítés azzal a megszorítással azonban, hogy ha a használó vagyonában a beruházás létesítésével felme^ rülő költség folytán nem állott be valósággal olyan csökkenés, laimely a beruházás létesítéskori értékének megfelel, a jelenleg mutatkozó tényleges megtakarítás arányához igazodva le kell szállítani a megtérítés címén járó összeget is. Így különösen a használó által elért megtakarítás arányához igazodó csökkentett összegben kell számításba venni a beruházás meglévő értékét is: a) ha a használó a beruházás létesítéséhez annak idején lásebb ellenszolgáltatásért jutott, mint amilyen a létesítéskor a forgalomban általában szokásos volt; b) ha a használó a beruházás költségét készpénzkölcsönből fedezte, amelyet a pénz vásárlóértékében utóbb bekövetkezett eltolódás folytán csökkent értékben fizetett .vissza, vagy amely a visszabocsátás időpontjában az említett okból csökkent értékben áll fenn; c) ha a beruházásért járó ellenszolgáltatás lerovása részletfizetés kikötése folytán vagy egyéb okból későbbi időre halasztódott s a használó javára ennek következtében állott elő az előbbi pontiban említett előny. (3) Olyan beruházásért, amelyet nem maga a használó, hanem valamely korábbi használó létesített, az "előbbi bekezdés meg •feleílő lalkalmiaiziásával ahhoz igazodva jár megtérítés, hogy a használó a beruházásodért az üzlethelyiség átvételének időpont^ jában meglévő értéküket tekintve milyen megtérítést nyújtott. Ha a használóra a beruházások megtérítése címén ellenszolgáltatás nem hárult, a beruházásokért ő sem követelhet az igénylőtől megtérítést. Ha a használó a beruházást létesítő korábbi használónak házastársa, lemenője vagy örököse, megtérítési követelését egyedül az előbbi bekezdés szerint úgy kell megítélni, mintha a beruházást maga létesítette volna. (4) A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásában nem lehet a használó által elért megtakarításnak tekinteni azt aiz előnyt, amelyet a használó annálfogva ér el, hogy a beruházás költségének meghatározásánál