Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 490. Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 7.000. M. E. száma rendelete a közérdekű munkakötelezettség szabályozásáról.

642 490. 7.000/1945. M. E. sav hivatalból az üzemi munkavállalókat arra kötelezheti, hogy eddigi szolgálati viszo­nyukban megmaradjanak. (2) A szolgálati viszonyban való megma­radás kötelezettsége sem a szolgálati vi­szonyt, 'Sem az azzal kapcsolatos más jog­viszonyt nem érinti. (3) A szolgálati viszonyban való meg­maradásra szóló kötelezettséget általánosság­ban csak az illetékes miniszter szüntetheti meg. (4) Amennyiben az illetékes miniszter az üzem munkavállalóira a szolgálati vi­szonyban való megmaradás kötelezettségét rendelte el, az egyes munkavállalóknak az üzemnél fennálló eddigi szolgálati viszonyát csak az illetékes miniszter által kijelölt kö­zeg lengedélyóvel lehet megszüntetni. Az engedélyt nem lehelt megtagadni, ha a munkavállaló orvosi vizsgálat alapján iga­zolja, hogy a munkaviszonyban maradás egészségét vagy életét vszélyezteti. Az or­vosi vizsgálait tekintetében a 22. § (4) bekez­dése mgefelelően irányadó. Az üzemen hívül állók igénybevétele. 13. §. (1) Amennyiben az üzem felada­tának elvégzéséhez az eddigi szolgálati vi­szonyukban való megmaradásra kötelezett munkavállalók nem elegendők, az üzemen kívül álló munkerő igénybevételének van helye. (2) A munkaerőszükséglet kielégítése végett a munkáltató (üzem) a területileg il­letékes szakszervezeti szakmai vagy szakma­közi munkaközvetítő irodához, a mező-, szőlő-, gyümölcs-, kert- és erdőgazdaságban í(a továbbiakban: mezőgazdasági) pedig, a köz­ségi (városi) gazdasági munkaközvetítő hi­vatalhoz, illetőleg — ha ilyen működik — a földmunkás 1 szakszervezet helyi munka­közvetítő irodájához fordul. (3) Amennyiben a munkaerőszükségle­tet az (1) bekezdésben szabályozott eljárás­sal kielégíteni nem lehet, a szakszervezeti munkaközvetítő a vármegyei (városi) köz­munkaügyi felügyelőhöz, a községi (városi) gazdasági munkaközvetítő hivatal pedig a vármegyei gazdasági munkaközvetítő hiva­talhoz továbbítja saját javaslatával a munka­erőigénylést. A> közmunkaügyi felügyelő az igénylést a munkaerők kirendelése útján elégíti M. Mezőgazdasági munkára munka­erőt azonban csak a vármegyei gazdasági munkaközvetítő hivatal igénylésére ren­del ki. (4) Ha a vármegyei (városi) közmunka­ügyi felügyelő a muiikaerőigénylést illeté­kességi területén kielégítem nem tudja, az országos közmunkaügyi felügyelőhöz fordul, aki gondoskodik a szükséges munkaerő ren­delkezésre bocsátásáról. A mezőgazdaság részére munkaerők rendelkezésre bocsátásá­nál az országos közmunkaügyi felügvelő az országos gazdasági munkaközvetítő hivatalt meghallgatja. (5) A vármegyei közmunkaügyi fel­ügyelő elsősorban az üzem (vállalat stb) telephelyéül szolgáló község területén lakó személyekből rendeli ki a munkára kötele­zetteket, más községből csak abban az eset­ben, ha a munkaerőszükséglet helyben nem elégíthető ki. Az őstermelőket, valamint azokat a napszámosokat, akik túlnyomórészt a mezőgazdaság körében szoktak munkát vál­lalni, az iparban, a bányászatban és a keres­kedelemben teljesítendő közérdekű munkára csak a vármegyei gazdasági munkaközvetítő hivatal meghallgatásával lehet igénybe venni. Ez utóbbi rendelkezés a bányamun­kában képzett munkásokra nemi terjed ki. (6) A községi elöljáróság (polgármester) a munkaerőt behívó jeggyel veszi igénybe és az igénylő munkaadók rendelkezésére bo­csátja. Irányelvek a közérdekű munkára igénybevételnél. 14. §. (1) A közérdekű munkára minden­kit olyan munkakörben kell alkalmazni, amelynek elvégzésére rendes foglalkozásánál, illetőleg szakképzettségénél fogva leginkább alkalmas. Általában mindenkit ott és olyan alkalmazásban kell foglalkoztatni, ahol testi és szeUemi erejét, képességeit a közösség érdekében legjobban lehet értékesíteni. A nők, valamint a fiatalkorúak, általában az alkalmazottak életének, egészségének, teáti épségének és erkölcseinek védelmére vonat­kozó törvényes rendelkezéseket a közérdekű munkánál is alkalmazni kell. (2) A köziérdekű munkakÖtelezettek közül: a) a 1 férfiakat a nők előtt, b) a fiatalabbakat az idősebbek előtt, c) a helybenlakókat a vidékiek előtt, d) a nőtleneket és a gyermekteleneket a nősek, illetőleg a családosok előtt, e) az alkalmazásban nem állókat az alkal­mazásban állók előtt, •f) a) közhasznú tevékenységet nem folyta­tókat a közhasznú tevékenységet folyta­tók előtt, g) a ki nem jelölt üzemek alkalmazottait a kijelölt üzemek alkalmazottai előtt, kell igénybe venni. (3) Tizennyolc éven aluli nőt csak a lakóhelyén vagy az azzal szomszédos közsé­gek területén teljesítendő munkára lehet igénybe vermi.

Next

/
Thumbnails
Contents