Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 369. A péizügyminiszter 1945. évi 150.100 P. M. számú rendelete a földadóra vonatkozó törvényes rendelkezések 1927. évi 100. P. M. sz. hivatalos összeállítás 6. §~a (3) bekezdésének kiegészítéséről szóló 2.110/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról. - 370. A pénzügyminiszter 1945. évi 600. P. M számú rendelete a belföldi forgalomban fizetendő általános és fényűzési forgalmi adóról.

476 370. 600/1945. P. M. sz. zományi ügyletnek csak az olyan ügylet tekinthető, amikor a bizományos a kereskedelmi törvény 378. §-ának rendelkezése szerint a harmadik személy által fizetett teljes ellenértékkel (vételi megbízás esetén a harmadik személynek tényleg kifizetett összeggel) elszámol megbízójának s az elszámolást a megbízó és a bizományos üzleti könyvei is igazolják. A bizományos abban az esetben is a harmadik személy által (vételi megbízásnál a harmadik személynek) fizetett teljes ellenértékkel köteles elszámolni a megbízónak, ha bizományi díja a megbízó által megszabott eladási áron felül (vételi megbízásnál a megszabott beszerzési áron alul) elért különbözetben állapíttatott meg (ú. n. limito) bizományi ügylet. A kereskedelmi törvény már emlí" tett 378. §-a szerint ugyanis, ha a bizományos kedvezőbb feltételek mellett köti meg az ügyletet, az ebből származó előny a megbízót illeti meg. Ha a bizományos ügyletként nem igazolja, hogy elszámolási kötelezettségének a fentiek szerint eleget tett, a bizományi üsyletet két önálló áruszállításnak kell tekinteni. Az olyan szövetkezeti központok, amelyeknek alapszabályszerű célja, hogy a kötelékükbe tartozó szövetkezeteket áruval lássák el s üzletrésztőkéjük -után 5°/o-nál magasabb osztalékot nem fizethetnek, a kötelékükbe tartozó szövetkezeteknek általános forgalmi adóköteles áruellátásával kapcsolatban csak az áru igazolt beszerzési árának és a tagszövezetkezet által fizetett ár különbözetének megfelelő összeg (nyers haszon) után tartoznak az általános forgalmi adót megfizetni, s. (6) Szállítmányozási ügyletek általános forgalmi adóalapja az ügyletkötő felek között szabad egyezkedéssel vagy a helyi szokásoknak megfelelően megállapított szállítmányozási díj. Szállítmányozási ügylet az áruik tovaküldésének elvállalása, ha valaki a szállítást [fuvarozó vagy hajózási vállalatok által saját nevében, de más részére végezteti. (K. T. 384. §). A kereskedelmi törvény 387. §-a értelmében a szállítmányozó a megállapított Szállítmányidíjon felül kiadásainak és a szállítmányozásra , szükségképen vagy hasznosan fordított kiadásoknak megtérítését is követelheti. Ebben a bekezdésben és az előző szakasz (6) bekezdésében megállapított rendelkezésnek alapján nem lehet a szállítmányozási díjon felül felszámított költségekből az adó alapjához számítani azokat az összegeket, amelyeket a szállítmányozó a{ szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vágtáz áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezenkívül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági (hivatali) léijárások díját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei fejében igazoltan felszámított összegeket. Az említett címeken igazoltan kifizetett költségeken felül felszámított összegek, továbbá mindazok a kiadások, amelyeket a szállítmányozó saját vagy alkalmazottainak (megbízottjainak) munka- vagy szolgálatteljesítéseiért vagy eljárási költségei fejében a kikötött szállít mányozási díjon felül felszámít; ideértve az esetleges távbeszélő, postai, utazási, étkezési, stb. költségeket, valamint a szállított áru esetleges átcsomagolási, gondozási, kísérői és hasonló költségeit is, ha ez utóbbi szolgáltatásokat a szállítmányozó saját vállalkozói tevékenysége körében teljesítette s nem más vállalkozókkal végeztette, az adó alapjához hozzá kell szá mítani. (7) Áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozására kötött fuvarozási ügyleteknél az általános forgalmi adóalapja a fuvardíj. Az adóalap megállapításánál a (7) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a fuvarozó a kikötött fuvardíjon felül egyéb költségeket is felszámít. Az iparengedélyhez kötött helyközi szekérfuvarozás minden esetben, a 22.800/1939. K. K. M. számú kereskedelem és közlekedésügyi miniszteri rendelet (Budapesti Közlöny 1939. évi 289. sz.) szerint ipari tevékenységnek számító, de szabadon gyakorolható helyi szekérfuvarozás pedig abban az esetben esik általános forgalmi adó alá, ha az a fuvarozó kizárólagos vagy főfoglalkozása. Mezőgazdák he lyi szekérfuvarozása csak akkor minősíthető adóköteles kereseti tevékenységnek, ha saját gazdasági szükségletüket meghaladó mértékben tartanak igás állatokat s bár mellékfoglalkozásként, de rendszeresen vállalnak szekérfuvarozást. Nem lehet azonban forgalmi adó alá eső tevékenységnek minősíteni az olyan szekérfuvarozást, amelyet a mezőgazdák saját gazdaságukban felmerülő munkák végzésére vagy tenyésztésére tartott állataikkal alkalmilag vállalnak. Abban az esetben, ha kétség merül fel, hogy az alkalmi szekérfuvarozást vállaló, mezőgazda a szekérrUvarozásra nem tart-e saját gazdasági szükségletét meghaladó számban igás állatokat, fel kell hívni a mezőgazdát, hogy a szekérfuvarozásnak alkalmi jellegét s azt hogy állatokat saját gazdasági szükségleténél nagyobb számban nem tart, a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság, vagy az illetékes gazdasági felügyelő bizonyítványával igazolja. A községi elöljáróság vagy a gazdasági felügvelő bizonvitványát el kell fo