Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 369. A péizügyminiszter 1945. évi 150.100 P. M. számú rendelete a földadóra vonatkozó törvényes rendelkezések 1927. évi 100. P. M. sz. hivatalos összeállítás 6. §~a (3) bekezdésének kiegészítéséről szóló 2.110/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról. - 370. A pénzügyminiszter 1945. évi 600. P. M számú rendelete a belföldi forgalomban fizetendő általános és fényűzési forgalmi adóról.

370. 600/1945. P. M. sz. • 475 6. §. Az adóalap megállapításának különös szabályai. (1) Az általános forgalmi adó alapjának megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgál­tatására az áruszállítással vagy munkatelje­sítéssel kapcsolatban a vevő vagy megren-* delő bármily címen kötelezte magát- Az általános forgalmi adó alapjához hozzá kell számítani tehát a vám* fogyasztási adó vagy egyéb közszolgáltatás megtérítése fejében esetleg külön felszámított összegeket, ha pedig ezek a költségek a vételárban benn­foglaltatnak, az adóalap nem csökkenthető ezekkel az összegekkel. Az általános és fényűzési forgalmi adókat a fizetésre köte­lezettek a vételáron felül külön összegben is átháríthatják a vevőre (megrendelőre)­A külön összegben áthárított forgalmi adó, továbbá a számla- és nyugtailleték összegét a forgalmi adó alapjához hozzászámítani nem lehet, hra azonban a tényleg kifizetett forgalmi adónál nagyobb összeget, hárítanak át, a különbözetet az adóalaphoz hozzá kell számítani. A vételárba vagy munkadíjba beszámított (nem külön felszámított) for­galmi adókkal azonban az adóalap nem csökkenthető. A helyhatósági szolgáltatások közül az adóalap megállapításánál nem lehet számításba venni a vigalmi és jóté­konysági adót, továbbá egyes árukra vagy szolgáltatásokra kivetett gyógy- és üdülő-' helyi díjakat, illetőleg, ha ezek a szolgálta­tások az ellenértékben benne vannak, az adóalapból levonandók. Ez utóbbi esetben, ha az említett helyhatósági szolgáltatásokat átalányösszegben fizetik, a forgalmi adóalap az ugyanarra az időre eső átalánynak meg­felelő összeggel csökkentendő­(2) Az áru csomagolásáért —• kölcsön­díjr vételár vagy betét címén — külön (fel­számított összeget még abban az esetben is hozzá kell számítani az adó alapjához, ha az adózó kötelezte magát, hogy a csomago­lás anyagát (pl. tartályokat) meghatározott értékben visszaveszi. Különböző adókulcsok alá es5 áruk összecsomagolása esetén a cso­magolásért felszámított összeget a leg­nagyobb értékű áru ellenértékéhez kell hozzászámítani. Ha s az adózó szabályszerű üzleti könyveket vezet s vevőinek folyó­számlalapján a tartályokat s esetleg azok értékét csak nyilvántartás végett jegyzi fel vagy ezeket az adatokat csak* a leltá'rszám­lán tartja nyilván, a tartály ellenértékét n&m kell az általános forgalmi adó alapjá­hoz hozzászámítani. Abban az esetben azon­ban, ha a vevő a tartályt visszatartja, a be­folyt ellenérték után az adót meg kell fizetnie. Gyorsan romló áruk hűtéséért (je­geléséért) a vételáron felül felszámított költségeket minden esetben hozzá kell szá­mítani az adóalaphoz. (3) Ha az adófizetésre köteles az. eladott árut saját vagy bérelt fuvarozó' eszközeivel szállítja el a vevőhöz, a szállításért a vétel­áron felül felszámított összeget minden eset­ben hozzá kell számítani az adó alapjához. Ha az áru elszállítása postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történik, az áru fuvarozásáért és esetleges biztosítá­sáért felszámított összeg rendszerint szintén hozzászámítandó az adóalaphoz. Abban az esetben azonban, ha az adófizetésre köteles kötlevéllel vagy az adás-vételi ügylet meg­kötésekor kiállított más okirattal (árúszállí­tási szerződéssel, kereskedelmi levéllel) hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az áru átvétele még az elszállítás előtt meg­történt, s ezért a vevő az áru elszállítása (feladása) 'után mennyiségi vagy minőségi kifogást nem támaszthat az eladóval szem­ben s a szállítás is a vevő veszélyére tör­tént, a fuvarozási vállalkozónak igazoltan kifizetett összeget nem szabad az adóalap­hoz hozzászámítani. Ilyen esetben, ha a fu­varozási, biztosítási, stb. költségeket az el­adó előlegezte a vevő helyett, a vevő ter­hére a vételáron felül ily címen felszámí­tott összegből csak a tényleg felmerült fuvarozási, stb. költséget meghaladó 1 rész vehető figyelembe az adóalap megállapítá­sánál­(4) Árut helyettesítő okiratok (letét-, raktár- vagy árujegy vagy. zálogjogról ki­állított egyéb okirat) átruházása esetén az általános forgalmi adó alapja az okiratért fizetett ellenérték .és az esetleg azt terhelő kölcsön és járulékainak és mindazoknak a költségeknek együttes összege, amelyet az okirat megszerzőjének fizetni kell, hogy az azzal helyettesített áru tényleges birtokába juthasson. (5) Általános forgalmi adóköteles áruk­nak a kereskedelmi törvény (1875:XXXVIL te.) 368. § _ ának rendelkezésében meghatá­rozott bizományos útján történő értékesítése esetén külön adóköteles áruszállításnak kell tekinteni a megbízó és a bizományos, vala­mint a bizományos és harmadik személy között létrejött ügyletet. Ilyen esetekben a megbízó a bizományos által részére beszolgál tátott vagy általa a bizományos részére meg­szabott, (limitált) eladási ár, a bizományos pedifr a harmadik ^személy által fizetett ellenérték után köteles az általános 'for­galmi adót megfizetni. Bizonyítottan bizo­mányi ügyleteknél azonban csak a bizomá­nyi díj után kell általános forgalmi adót fizetni. A megbízó ilyen esetben a bizomá­nyos által elért (a harmadik személy által fizetett) teljes eladási ár után tartozik a forgalmi adót megfizetni. Bizonyítottan bi-

Next

/
Thumbnails
Contents