Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 369. A péizügyminiszter 1945. évi 150.100 P. M. számú rendelete a földadóra vonatkozó törvényes rendelkezések 1927. évi 100. P. M. sz. hivatalos összeállítás 6. §~a (3) bekezdésének kiegészítéséről szóló 2.110/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról. - 370. A pénzügyminiszter 1945. évi 600. P. M számú rendelete a belföldi forgalomban fizetendő általános és fényűzési forgalmi adóról.

474 370. 600/1945. P. M. sz. 5. §. Az általános forgalmi adó alapja. (1) Az általános forgalmi adó alapja belföldi forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében végzett áruszállítás vagy munkateljesítés ellenértéke fejében az adófizetésre köteles részére vagy javára teljesített fizetések összege. Az áruszállí­tásra vagy munkateljesítésre az áru leszál­lítása vágy fi a munka elvégzése előtt fizetett előlegek után az általános forgalmi adó az előleg kézhezvételekor fizetendő. (2) Fizetés, minden ellenszolgáltatás, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. A pénzzel történt kiegyenlítésen kívül fize­tésnek számít tehát a jóváírással, csekkel, váltóval, áruval vagy munkateljesítéssel, értékpapír, raktár-, áru-, letét­, zálogjegy vagy pénzértéket képviselő más okirat át­ruházásával, követelés engedményezésével, vagy bármi más módon teljesített fizetés­(3) Ha az adófizetésre köteles a kézhez vett váltót nem adja tovább, tárcájában őrzi, az általános forgalmi adót csak az adós által az áruszállításra vagy munkateljesí­tésre kötött jogügylet alapján teljesített fi­zetések kézhezvételekor tartozik megfizetni. Ha azonban a váltót forgatmánnyal ellátva továbbadja (leszámítoltatíja vagy más mó­don értékesíti, pl. saját tartozásának tör­lesztésére adja tovább), az adófizetési köte­lezettség a váltó továbbadásának (forgatá­sának) napján beáll. Az általános forgalmi adó alapja leszámítolás esetén a leszámítolt összeg, a váltónak más módon értékesítése esetén az az összeg, amelyről a váltót ki­állították. Az olyan adózó, aki szabályszerű kereskedelmi könyveket vezet, a váltó le­számítoláskor sem tartozik megfizetni az általános forgalmi adót abban az esetben, ha az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügyletről kiállított kötlevél vagy később kötött megállapodás az áru megszer­zőjét vagy a munka megrendelőjét kifeje­zetten fedezeti váltó adására kötelezi s egyidejűleg felhatalmazza az áru szállítóját vagy a munka vállalóját (a váltóbirtokost), hogy a fedezeti váltót forgatmánnyal to­vábbadhatja ugyan, de csak a saját bevál­tási kötelezettsége mellett. Az adóköteles az ily feltétel mellett történt váltóleszámí­tolásból kapott összegeket külön számlán tartozik elkönyvelni, adósának folyószám­láján csak az áruszállításra vagy munka­teljesítésre kötött jogügylet feltételeinek megfelelően teljesített mindenkori fizetése­ket ismerheti el. (4) Csere vagy kétoldalúan kötelező más jogügylet, amely mind a két szerződő felet nem pénz, hanem áruszolgáltatásra vagy munkateljesítésre kötelezi, két önálló áruszállításnak vagy munkateljesítésnek számít. (5) Áruval vagy munkateljesítéssel tör­ténő fizetés 1 esetén az általános forgalmi adó alapja az áru közönséges forgalmi ér­téke, illetőleg a munkateljesítésért a mun­kateljesítés helyén rendszerint felszámított összeg. Az áru közönséges forgalmi értéke az az Összeg, amelyet a kérdéses tárgyért az átruházás helyén és idejében rendszerint fizetni szoktak. Ha az adófizetésre köteles azonos fajú és minőségű áru forgalomba­hozásával maga is foglalkozik, az általános forgalmi adó alapjául a fizetésként kapott áru átvételének idejét megelőző hónapban elért átlagos saját eladási árat kell számí­tani. Ha ezen a módon nem állapítható meg a közönséges forgalmi érték, a közönséges forgalmi érték megállapítását a forgalmi adóhivataltól kell kérni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni az adózó által előállított áruknak saját üzemben tör­tént általános forgalmi adóköteles felhasz­nálása esetén is. (6) Az általános forgalmiadó alá eső munkateljesítések (bérmunkák) adóalapja a munkateljesítésért kapott ellenérték, amely­nél a szoros értelemben vett munkadíjon kívül a munka elvégzéséhez felhasznált s a munkadíjon felül felszámítotfc anyagok (áruk) értékét is számításba kell venni. Ez utóbbi érték nem lehet kisebb az igazolt beszerzési árnál. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a munka- vagy szolgálat­teljesítők a munka- vagy szolgálatteljesítés­nek a szokásos vagy az ügyletkötő felek által megállapított módon végzésével kap­csolatban felmerült kiadásaikat nem von­hatják le a bevételekből. Azokat a kiadáso­kat azonban, amelyeket a vállalt munka­vagy szolgálaitteljesítés eredményének lét­rehozásán felül vagy attól függetlenül jog­szabály vagy megállapodás alapján a meg­rendelő (megbízó) helyett teljesít a munka­vállaló, az adó alapjához hozzászámítani nem lehet. Nem számítható tehájt az adó alapjához pl. a tárolási vagy biztosítási díj> ha a munkavállaló az árut a megrendelő utasítására tároltatja vagy biztosítja, vagy az illeték összege, ha közjegyző vagy ügy­véd ügyfele helyett rótta le vagy fizette be. (7) A 3. §. (7) bekezdése alapján álta­lános forgalmi adóköteles üzletátruházás esetén az adó alapja a vállalati vagyon ösz­szességéért fizetett ellenérték és az átvál­lalt terhek együttes összege. Az adó alap­jából a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920:XXXIV. te. 2. §-ának rendelkezése szerint ingatlannak minősülő dolgoknak a vagyonátruházási illeték alapjául bevallott, értékét le lehet vonni.

Next

/
Thumbnails
Contents