Rendeletek tára, 1941

Rendeletek - 221. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 166.000. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940:XXII. t.-c. IV. fejezete 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 38., 41. és 42. §-ainak végrehajtásáról.

221. 166.000/1940. P. Ü. M. sz. 887 (11) Ha a kötelezett fél az eskü letételére kitűzött napon nem jelenik meg ésj elmaradását kellően nem igazolta, vagy ha az eskü letételét megtagadja, a bíróság az iratokat az, eskü letételére kitűzött határnaptól számított 15 nap elteltével további eljárás végett 'a pénzügyigazgatóságnak visszaküldi. Ezen a 15 napi határidőn belül azonban a, kötelezett klórheti a bíróságtól, hogy az eskü letételére újabb hatáirnapot tűz,zön ki. A kérelemnek további eljárás nélkül helyet kell adni. (T. 41. i§-ániak (€) bekezdése.) (12) Ha a kötelezett fél az eskü letételére igazolatlanul nemi jelent meg, vagy az eskü letételét megtagadta és 15 napon belül újabb! határidőt sem kért az eskü letételére, a m. kir. adóhivatal vagy az adóf elszól amlási bizottság a körülmények által indokolt jövedelmet, illetőleg vagyont megállapítja és erről az adózót értesíti. A ni. km adóhivatalnak vagy az adófelszólamlási bizottságnak ebben a tárgyban hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. A jogorvoslat kizárása nem vonatkozik] azonban a határozatnak arra a részére, amely az eskü let ét elemeik igazolatlan, elmulasztásával vagy megtagadásával nines összefüggésben.. (T. 41. §-ának (7) bekezdése.) (13) A T. e rendelkezését; úgy kell értelmezni, hogy ha az adózó az eskü letételének megtagadásával vagy elmulasztásával kifeijezésire juttatta azt a szándékát, hogy valóságos jövedelmét, illetőleg vagyonát eskü alatt bizonyítani nem kívánja, az adókivető hatóság az eskü szövegében megjelölt tények helyett azokat az adatokat tekintheti bizonyítottaknaík, amelyekre az adózó külső életkörülményeiből alaposan következtetni lehet, avagy amelyek helyi ismereteinél fogva más módon jutottak tudomására. Az, adóalapnak azt a részét, amelyet ilyen okból becslés útján állapítottak meg, az adózó jogorvoslattal nem támadhatja meg; és azt a fellebbviteli eljárás során seni lehet újból vizsgálat alá venni. Pl. az, adókivető hatóságnak, az jutott tudomásomra, hogy az adózó az adóévet, megelőző év dfOcember havában takarékbetétének fedezete mellett nagyöszszegü kölcsönt vett fel, de azt már az adóév első napjaiban vissza is fizette

1

, mert erre a kölcsönre szüksége nem volt és ezzel a művelettel csupán jövedelmét vagy vagyonának értékét akarta a jövedelem- és vagyonadó szempontjából csökkenteni, az adókivető hatóiság az adózót arra kötelezheti, hogy felfedező esküvel bizonyítsa tényt, hogy takarékbetéte nincsen, tehát a kölcsön kamatát a jövedelemforrások jövedelmét terhelő kiadásnak, állagát pedig a vagyonát terhelő tőketartozásnak kell tekinteni. Ha az adózó a felfedező eskü letételét megtagadja, vagy meg nem jelenésével-a bizonyítás e módja elől kitér, az adókivető hatóságnak joga van a megfelelő tőke-