Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 604. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 139.700. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940:XXII. t.-c. 25., 26. és 27. §-ának végrehajtásáról.

3080 604, 139.700/1940. P. Ü. M. sz. kezdése szerint összevonható javadalmazása akár a főillet: meny kifizetése helyén, akár azon a helyen, ahol egyéb illetményeit kapja, a heti 20, illetőleg a havi 80 pengőt meghaladja, a több helyről kapott valamennyi illetményét összevontan kell megadóztatni. (4) Lényegéhen több helyről kapott illetményről van szó abban az esetben is, ha az all^almazott illetményét ugyanazon a szolgálati helyen és ugyanannak a teendőnek ellátásáért több munkaadó fizeti. Ebből a szempontból össze kell vonni pl. az érdekképviseleti szeirv alkalmazottjának azokat az illetményeit, amelyeket részére az érdekképviseleti szervet fenntartó vállalatok fizetnek. Ilyen eseteikben az illetmények összevonását, illetőleg az adótöbblet kiszámítását és beszolgáltatását az a munkaadó köteles teljesíteni, amelyik az illetmények nagyobb hányadát fizeti. (5) Az (1)—(4) bekezdések rendelkezéseitől eltérően nem lehet összevonni az alkalmazott illetményeit, ha azokat több helyről ós pedig több szol gálát adótól vagy több munkaadótól egymással össze nem függő szolgálati viszonyból kifolyólag kapja. Ilyen eset pl. az, ha a vállalat főkönyvelője szabad idejében valamelyik kereskedelmi tanfolyamon.könyvelést és mérlegkészítést tanít; ilyen eset az is, ha egy részvénytársaságitisztviselő valamelyik társadalmi egyesület tisztviselői állását is betölti és ezért a ténykedéséért rendszeres szolgálati illetményben részesül, vagy ha a tanító a szövetkezetnél díjazás ellenében könyvelést vállal stb. Ezekben az esetekben az illetményeket az egyes munkaadóknál külön-külön a megfelelő adótétellel kell megadóztatni, illetőleg minden egyes munkaadó a többi illetményekre tekintet nélkül köteles az általa kifizetett illetményből az annak megfelelő adótétel szerint járó adóösszeget levonni és befizetni. 3. §. (1) Az 1. §. (1) és a 2. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően, mint külön illetményt önállóan kell adó alá vonni a lakáspénzt, az évenként legfeljebb két részletben kifizetett üzemi (üzleti) jutalékot, a karácsonyi segélyt és az alkalmazottaknak olyan természetbeni járandóságait, amelyek a járandóság természeténél fogva nem heti vagy havi részletekben kerülnek kiszolgáltatásra. Az alkalmazottak természetbeni lakásának haszonértékét a készpénzben fizetett lakáspénzekkel azonos időben és módon kell adó alá vonni. (T. 25. §-ának (3) bekezdése.) (2) AT. e rendelkezésének az a célja, hogy a lakáspénz és egyes illetmények, amelyek egy hónapnál nagyobb időközökben korülnek kifizetésre, a kifizetés hónapjában ne növeljék az