Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 604. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 139.700. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940:XXII. t.-c. 25., 26. és 27. §-ának végrehajtásáról.

604. 139.700/1940. P. Ü. M. sz. 3079 teendőkért kifizetett szolgálati járandóságokat a (2) bekezdés szabályai szerint össze kell vonni, és áz összevont illetmény után járó heti vagy havi adótételt kell alkalmazni. 2. §. (1) Az 1. §-ban foglaltak szerint kell eljárni abban az esetben is, ha valamely alkalmazott ugyanabból a szolgáleti vagy munkabérviszonyból kifolyólag több helyről kap adóköteles illetményt. (T. 25. §-a (1) bekezdésének második mondata.) (2) Ilyen szolgálati viszony főként az egy érdekközösségbe tartozó vállalatoknál, az anyavállalat és leányvállalatai közötti viszonyban, vagy pedig olyan esetekben fordul elő, amidőn több azonos üzletkörben működő vállalat érdekeinek védelmére közös irodát vagy érdekképviseletet tart fenn. Az egy érdekközöségbe tartozó vállalatok, valamint az anya- és leányvállalatok egymásközötti viszonyában fordul elő leginkább, hogy valamely vállalat, pl. a leányvállalat működésének irányítását vagy ellenőrzését más vállalat, például az anyavállalat tisztviselői látják el, akik ennélfogva ugyanabból a szolgálati vagy munkabérviszonyból kifolyólag mindkét vállalattól javadalmazásban részesülnek. A közösen fenntartott m>dáknál és érdekképviseleti szerveknél is előfordul azonban, hogy azok teendőit a fenntartó vállalatok alkalmazottai látják el, akik így ugyanabból a szolgálati vagy munkabérviszonyból kifolyólag mindkét helyről kapnak illetményt. Az (1) bekezdés rendelkezésénél fogva ezeket az illetményeket is össze kell vonni és az illetmények együttes összege alapján kell az adót kiszámítani. (3) A T. e rendelkezését természetesen csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az alkalmazott a szolgálati helyén kívül más helyről olyan illetményt kap, amely adóköteles, vagyis amelyet a kereseti adóról szóló 1927. évi 300. P. M. számú hivatalos összeállítás 16. §-a szerint az adó alapjához hozzá kell számítani. Ha azonban az alkalmazottnak csak alapilletménye adóköteles, más helyről kapott illetménye pedig olyan természetű, hogy azt a jelen rendelet 4. §-a folytán nem lehet az adó alapjába számítani, az illetmények összevonásának nincs helye. Ilyen eset többek között az, ha az anyavállalat alkalmazottja a leányvállalattól csak a szolgálati (hivatali) kiadásai összegével arányban álló költségmegtérítést kap. Ilyen eset az is, ha az alkalmazott főilletménye a heti 20 pengőt, illetőleg a havi 80 pengőt nem haladja meg, és a többi helyről sem kap heti 20 pengőt, illetőleg havi 80 pengőt meghaladó javadalmazást. Ha azonban az ilyen több helyről illetményt élvező alkalmazottnak a jelen rendelet 1. §-ának (2) be*