Rendeletek tára, 1935

Rendeletek - 191. A m. kir. belügyminiszter 1935. évi 261.600. számú rendelete, a társadalombiztosítási tartozások egy részének kivételes elengedése körüli eljárás szabályozásáról.

Ifi. 3ol.éOÖ/íf35. B. M. sz. 735 kinteni, amelyek a közvetlenül adós munkaadó terhére eddig a napig esedékessé váltak. (4) Elengedési eljárás alkalmazásának nincs helye azokra a társadalombiztosítási tartozásokra, amelyek az 1935. évi június hó 30. napja után válnak esedékessé. Ezeket esedékességük szerint meg kell fizetni, és megfizetésük elmulasztásának esetében a késedelmi pótlékkal együtt azonnal be kell hajtani. (5) Háztartási alkalmazott után felszámított társadalombiztosítási tartozások elengedésének nincs helye. 2. §, Az 1. §. (1) bekezdésének 1. pontja alapján tartozáselengedésnek csak az alábbi feltételek együttes fennforgása esetében van helye: 1. A hátralékos vállalata vagy üzeme veszteséget szenvedett; e vonatkozásban veszteségnek számít, ha az üzem vagy vállalat üzemi (üzleti) kiadásai a nyers bevételek összegét meghaladják. (Jzemi kiadásoknak tekinthetők: az üzemi anyagkészlet és az árukészlet beszerzésére, karbantartására és kezelésére fordított kiadások, az (alkalmazottaknak járandóságai, az épületek, gépek, valamint az egyéb leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi tartalékolások vagy leírások abban az esetben, ha a hátralékos jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség-veszteség-számlával bizonyítja, és ha ezek a tartalékolások vagy leírások a mérlegben, illetőleg nyereség-veszteség-számlában szerepelnek; amennyiben a tartalékolás vagy leírás nagysága ellen aggály merül fel,, a bizottság (12. §.) az összegnek az alkalmazott könyvszakértő (24. §.) útján történő megállapítását rendelheti el; üzemi kiadásoknak tekinthetők továbbá a vállalatot vagy üzemet terhelő adók, illetékek és vámok, valamint a vállalat vagy üzem behajthatatlan követelései. Nem tekinthetők üzemi kiadásoknak a szervezés költségei, továbbá azok az összegek, amelyeket a hátralékos a vállalat vagy az üzem nagyobbítására, az alaptőke emelésére, nem a régiek pótlására szolgáló új leltári tárgyak beszerzésére, háztartási vagy ajándékozási célra fordított. 2. Az 1. pontban körülírt veszteség oly nagymértékű, hogy a vállalat vagy üzem fenntartása csak a társadalombiztosítási tartozások egy részének elengedésével biztosítható; ha e körülmény fennforgása csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a hátralékos igazolja, hogy a vállalat vagy üzem zavartalan továbbfolytatásának lehetővé tétele érdekében a veszteség következményeinek elhárítására megkísérelte a vállalatba vagy üzembe újabb saját vagy idegen tőke bevonását, ezirányú törekvései azonban kielégítő eredményre nem vezettek. 3. Az 1. pontban említett veszteség a hátralékostól függetlenül, rendkívüli körülmények folytán következett be; e feltétel fennforgását meg kell állapítani abban az esetben, ha a veszteség a hát-