Rendeletek tára, 1933

Rendeletek - 1. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1932. évi 99.000. számú rendelete, az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. tc. életbeléptetéséről.

1. 99.OÜ0/1932. F. M. sz. • 5 nyomatékosan figyelmeztetem az eljárásra illetékes hatóságokat és szakközegeket, hogy azokat a tényállásokat, amelyek adott esetekben az állam kártalanítási kötelezettségének, és esetleg az oltóanyagot kiszolgáltató intézettel vagy az oltást végző állatorvossal szemben támasztható visszkereseti jogának megállapítására alapul szolgálhatnak, a legkörültekintőbb gondossággal és alapossággal vizsgálják meg; másrészt, miután a hatósági rendeletre való beoltás, és az annak következtében netalán történt elhullások esetében megállapítandó állami kártalanítás csak kisegítő eszköz arra vonatkozólag, hogy a fertőzöttnek nyilvánított legelők addig is, míg vészmentessé nem tétetnek, veszélytelenül használhatók legyenek, minden törekvésük arra irányuljon, hogy az ilyen legelők a fentemlített módozatok útján lehetőleg mielőbb vészmentessé tétessenek, és hogy ennek következtében a hatósági rendeletre való védőoltás feleslegessé váljék. 6. Az előző pontban említett ok miatt arra is figyelmeztetem az eljárásra illetékes elsőfokú állategészségügyrendőri hatóságokat és járási (városi) m. kir. állatorvosokat, hogy azokban az esetekben, melyekben a törvény 44. §-ának 10. pontja, és ennek alap?* ján a végrehajtási rendelet 267., illetve 287. §-a értelmében lépifene, illetve sercegő üszök ellen e betegségek miatt már lezárt helyen, tehát fertőzött állományban elrendelt védőoltás következtében történt elhullás az állam kártalanítási kötelezettségének, és esetleg az oltóanyagot kiszolgáltató intézettel vagy az oltást végző állatorvossal szemben támasztható visszkereseti jogának megállapítására alapul szolgálható tényállásokat szintén körültekintő gondossággal állapítsák meg; a járási (városi) m. kir. állatorvosokat ezenfelül pedig még arra is, hogy az ilyen helyeken való védőoltást csak a legmegokoltabb és legelkerülhetetlenebb esetekben hozzák javaslatba. 7. A törvény 40. §-a, és ennek alapján a végrehajtási rende^ let 193. §-a — eltérőleg a jelenlegi rendelkezésektől, melyek szerint a hasznos háziállatoknak minden elhullását vagy leölését, és minden belső megbetegedését be kellett az illetékes hatóságnál jelenteni — csak azt a követelményt állítja fel, hogy a hasznos háziállatok elhullásán és leölésén felül azoknak még csak a bejelentés kötelezettsége alá tartozó, számszerint 16 fertőző állatbetegségben történt megbetegedése, ilyen betegségre gyanús,; vagy ilyen betegség fertőzésére gyanús állapot jelenttessék be az illetékes helyi állategészségügyi hatóságnál. Teszi ezt azzal a céllal, hogy mind a bejelentésre kötelezett állatbirtokosokat, mind a helyi állategészségügyi hatóságokat tehermentesítse sok olyan betegség bejelentésétől, illetve számontartásától, amelyek hatósági intézkedést amúgy sem igényelnek, illetve amúgy sem vonnak maguk után; és teszi ezt abban a biztos meggyőződésben,