Rendeletek tára, 1933

Rendeletek - 208. A m. kir. pénzügyminiszter 1933. évi 41.500 számú rendelete, a jövedelem- és vagyonadóról szóló 500/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás, és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 50.000/1927. P. Ü. M. számú utasitás kiegészítéséről.

208. 41.500/1933. P. Ü. M. sz. 1875 tartott jövedelemadó-alapoknál, a gyermekek számára való figyelemmel teljesítendő további levonást, a hivatkozott hivatalos összeállítás 52. §. (1) bekezdésélhez fűzött utasítás (2) bekzdésé* nek értelemszerű alkalmazása mellett, a m. kir. adóhivatal hivatalból köteles elvégezni. Ha a jövedelemadó alapjából elemi kár esetében Ievonásna'ak van helye, a gyermekek száma után járó további összeget mindenkor az elemi kárra való figyelemmel csökkentett adóalapból kell levonásba hozni. 6. §. Ugy a változatlanul fenntartott, mint az évenkinti kivetés során megállapított tételekre vonatkozó lajstromokban a jövedelemadó alapjából a gyermekek számára tekintettel, levonandó Összeget a tehertételek, és adómentes jövedelmek levonására szolgáló hasábban a rendes levonási tételek felett, piros tintával kell bejegyezni. A lajstromok végén fel kell tüntetni, hogy hány adózónál csökkent az adóalap az ötödik, hánynál' a hatodik, és hánynál a hatnál több gyermek után, és fel kell tüntetni egyben az iadók alapjából a gyermekek után járó kedvezmények figyelembevételével levonásba hozott összeget is. Az összesítést és a főösszesítést is így kell elkézíteni. 7. §. A jövedelem- és vagyonadóról szóló 1927. évi 500. P. M. számú hivatalos összeállítás 22. §. (5) bekezdéséhez fűzött utasítás (60.500/1932. számú rendelet [Rt. 1932. 970. o.]) 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: Ut. (1) Ez a rendelkezés, amelyben a 22. §-ban megállapított általános adótételektől való kivételes adótétel alkalmazását mondja ki, mint minden kivétel, szorosan magyarázandó. Nem érinti tehát a 10. §. (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy a jövedelmet jÖvedelemforrásonkint kell megállapítani, és a 10. §. (5) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelmek együttes összegéből kiindulva kell a tiszta jövedelmet megállapítani. (2) Annak a körülmények az elbírálásánál, hogy valamely adózónál a minimális tétel alkalmazásának van-e helye, az adóköteles vagyonrészek összértéke, a tőketartozások levonása nélkül az irányadó. Minden olyan esetben tehát, amikor az adóköteles vagyonrészek összes értéke az 500,000 P-t meghaladja, minimális adótétel alkalmazásának lehet helye még akkor is, ha a tiszta vagyonérték 500.000 P-n alul marad. Ha azonban az adóköteles vagyonrészek összes értéke a terhek levonása nélkül 500.000 P-n alul marad, a minimális adótétel alkalmazásának soha sem lehet helye. A minimális adótételt azonban mindenkor a vagyonadó alapjául vett, vagyis az esetleges tőketartozásokkal csökkentett tiszta vagyonérték után kell kiszámítani. (3) Az 500.000 pengőt meghaladó Vagyonnal bíró adózóknál annak az elbírálása céljából, hogy jövedelemadó gyanánt a. 119*-