Rendeletek, tára 1928

Rendeletek - 53. A m. kir. belügyminiszter 1928. évi 1.000. kih. számú körrendelete, a bütnető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról alkotott 1928 : X. t.-c. több rendelkezéseinek a rendőri büntető biráskodással kapcsolatban való ismertetéséről.

288 63. 1.000/1928. B. M. kih. sz. hoz kiszabott pénzbüntetés rendszerint nem volt megfelelő, részint már azért sem, mert az előírt pénzbüntetési maximum ennek útját állta, részint pedig azért nem, mert egy nagy vagyonú, vagy nagy jövedelmű, vagy nagy keresetű terhelt azt a pénzbüntetést könnyen kifizethette, és így a pénzbüntetési cél, amelynek abban kell nyilvánulnia, hogy a pénzbüntetés az elítéltet érzékenyen érintse, ezzel a nagy vagyonú, vagy nagy jövedelmű, vagy nagy keresetű terhelttel szemben nem valósulhatott meg. Viszont a 3. §. kizárja azt, hogy azokra, akiknek megfelelő vagyonuk, jövedelmük, vagy keresetük nincs, a szabadságvesztésbüntetés mellett meilékbüntetésképen pénzbüntetést ki lehessen szabni. Annak, hogy ne lehessen kiszabni meilékbüntetésképen pénzbüntetést arra a terheltre, akinek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete nincs, magyarázata az, hogy ily terhelttel szemben a pénzbüntetést behajtani rendszerint úgy sem lehet, súlyos esetekben pedig a bíróságnak úgyis módjában van a főbüntetésképen alkalmazandó szabadságvesztésbüntetést megfelelő hosszú tartamban kiszabni. A T. 3. §-ának 4. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy pénzbüntetés mellett meilékbüntetésképen pénzbüntetést nem lehet megállapítani, újítás az előző, büntető jogrendszerrel szemben. Ugyanis, ha maga a főbüntetés pénzbüntetés, nincs értelme annak, hogy mellékbüntetés gyanánt is pénzbüntetést állapítsanak meg. A kétféle pénzbüntetés kiszabása eddig csak szükségtelenül bonyolította az ítéletet. Eddig nem ismert, teljesen új büntetési rendszert vitt bele jogéletünkbe a T. 4. §-a. A T. 4 §-a szerint kihágás esetében a bíróság a szabadságvesztésbüntetés mellőzésével főbüntetésként megfelelően súlyos pénzbüntetést alkalmazhat, de csak akkor, ha tekintettel az elítélt egyéniségére, úgy találja, hogy megfelelően súlyos pénzbüntetés alkalmazásával őt éppen úgy

t vagy érzékenyebben lehet megbüntetni, és őt újabb bűncselekmény elkövetésétől éppen úgy, vagy hatályosabban lehet visszatartani, mint a cselekménnyel arányban álló szabadságvesztés alkalmazásával. Ez a §. semmi vonatkozásban nincs a bíróság rendkívüli enyhítő jogával (1878 : V. t.-c. 92. §-ával, és az 1879 : XL. t.-c. 21. §-ával) és e §-nak egyáltalában nem az a célja, hogy az enyhítést tovább fejlessze. Mások a T. 4. §-ának, és mások az 1878 : V. t.-c. 92., és az 1879 : XL. t.-c. 21. §-ának alkalmazási feltételei. Ez az utóbbi két törvényszakasz a nyomatékos, nagyszámú, illetőleg túlnyomó enyhítő körülmények fennforgása esetén a törvényben rendes büntetési tétel gyanánt meghatározott fogház-, illetőleg elzárásbüntetés helyett pénzbüntetés kiszabását engedi meg. A T. 4. §-a nem enyhítő szakasz. Erre mutat az is, hogy e §. alkalmazásával oly súlyos pénzbüntetést kell kiszabni, amely terhelt egyéniségét tekintve, érzékenyeb-