Rendeletek tára, 1917

Rendeletek - 34. A m. kir. miniszterelnök 1917. évi 1.376. M. E. res. számú rendelete valamennyi törvényhatósághoz, az országos hadigondozó szervezet életbeléptetéséről.

U. 1.376/1917. M. E. sz. 119 ládjaíval szemben a nemzetnek becsületbeli hálatartozása áll fenn; amelynek lerovásában fáradságot nem ismerő buzgalommal, odaadással és ügyszeretettel kell a közhatalom minden szervének eljárnia. Ugyanez az érzület kell, hogy áthassa a nemzet egész egyetemét is. Felséges asszonyunk hivó szavára a tettek mezejére kell lépniök mindazoknak, akiket kedvezőbb anyagi helyzetük és magasabb műveltségük szenvedő embertársaik sorsának felkarolására képesít. Ki kell részöket venniök nemcsak az anyagi áldozatokból, hanem abból a munkásságból is, amely felkeresi és az élet rögös útján át tanáccsal, buzditással, segédkező közbenjárással állandóan kiséri a gondozásra szorultat. Törvényhatóságaink a közhatósági szervezet s az önkormányzati élet központjai ; ők kell tehát, hogy tettre keltsék, irányítsák s a nemes cél tudatos,- összhangzo, tartós szolgálatába állítsák úgy a hatóság, mint a társadalom erejét. Első feladat a hadigondozók szervezetének megalkotása. A gondozók jegyzékének a kellő alapossággal minél gyorsabban össze kell állíttatnia. Hasson oda a törvényhatóság, hogy e feladatra komoly elhatározással vállalkozzék nemzetiségi, vallás- és pártkülönbség nélkül minden erre alkalmas egyén. A községi, járási (városi) és törvényhatósági hadigondozó bizottságok megalkotásával adva van a gépezet;- hogy jól működjék, állandó irányításra szorul. A mi társadalmunk, fájdalom, nagyon is kevéssé tanult belé az egyesek életviszonyait felkaroló patronage-szerű gondozó munkába.' Tájékozatlan lesz azok nagy része is, akik a legnemesebb intencióktól eltelve állanak az ügy szolgálatába. Félő, hogy magukra hagyatva némi ingadozó tapogatódzás után a kezdet nehézségeitől, a gyors siker elmaradásától, elkedvetlenedve a régi közönybe, nemtörődömségbe esik vissza az is, akit kellő útbaigazítás mellett az áldásos munka hasznos részesévé tehetünk. Ezt az útbaigazitást kell elsősorban maguknak a hatóságoknak s a hatóságok mellé állított gondozóügyi társadalmi szerveknek (járási és törvényhatósági gondozó-bizottság) a legnagyobb odaadással teljesiteniök. Gyönyörű hivatás vár e téren az emberi társadalom mindazon intézményeire és szerveire is, amelyek embertársaik jóvoltán fáradnak s altruisztikus alapon szociális missziót teljesítenek. Él bennem a remény, hogy a különböző vallásfelekezetek