Rendeletek tára, 1914

Rendeletek - 405. A m. kir. pénzügyminiszter 1914. évi 140.800. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz és valamennyi m. kir. adóhivatalhoz, a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi LIII. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról.

405. 140.800/19 H. P. Ü. M. sz. 3065 seit sem lehet alkalmazni a törvény 11, §-ában, a 12. §-ának első bekezdésében, sa 13. §-ának harmadik bekezdésében felsorolt ítéletekre. Nagyfontosságú- rendelkezése ennek a törvényszakasznak az, hogy jövőben az 5.000 korona értéket meghaladó ügyekben a százalékos illeték alá eső ítéletek illetékét nem, mint eddig, a megítélt tárgy értéke után, hanem a per vagy az eljárás tárgyának értéke után kell megállapítani és fizetni. Jövőben tehát az ilyen ítéletek illetékének mérve tekintetében teljesen közömbös, hogy a bíróság a per vagy eljárás tárgyát milyen mérvben ítélte meg, mert az illeték a per vagy eljárás tárgyának teljes értéke után jár. E rendelkezés folytán megszűnik annak a szüksége is, hogy a "részben vagy teljesen elutasító ítéletek illetékének mérve külön szabály oztassék, mert ennek a körülménynek az illeték mérvére jövőben semmiféle befolyása nincsen. Különös figyelmet kell a törvény e rendelkezésére fordítani, s az illeték megállapításánál ezt a körülményt, mindig szem előtt kell tartani, s a kir. pénzügyigazgatóságok az illeték kiszabásával foglalkozó adóhivatalok eljárását az időszaki vizsgálatok alkalmával e tekintetben is szigorúan ellenőrizni' kötelesek. Ezenfelül ügyelni kell arra, hogy az 5.000 K értéket meghaladó ügyekben jövőben az ítéleti illeték nem egy és ugyanazon százalékkal állapítandó meg, hanem az értékhez képest r2°/o-tól l'6°/o-ig emelkedő százalékkal. A törvény 16. §-ához. A törvény 16. §-ának 1. és 2. pontja szerint a kir. közjegyzői okirat alapján végrehajtást rendelő végzés után, s a váltó, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy és csekk alapján indított meghagyásos eljárásban a biztosítási vagy fizetési meghagyás után ugyanolyan illetéket kell leróni, mint amilyen az ítéletek után a törvény 14. vagy 15. §-ában meg van állapítva. Ugyanilyen mérvű illeték jár az idézett törvényszakasz 3. pontja alatt említett határozat után is. Új rendelkezés van a törvényszakasz utolsó bekezdésében, mely szerint az igényperben, s az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése tárgyában hozott ítélet után a 14. vagy 15. §-ban meghatározott illeték felét kell leróni. E rendelkezés folytán ezek a határozatok, amelyek eddig a közbenszóló hatá194*